1.Fejezet-Szállodai baleset

-Macy!!-hallottam fél álomban a reggeli ébresztőmet.Nem.Nem a digitális órámról beszélek az egy kicsit furcsa lett volna.Kicsit...Hanem lentről,a már kora reggel kapkodó,idegeskedő szüleimről.
Csukott szemmel még fordultam egyet az ágyamban aminek következtében le is estem onnan.Hát nem kellemes ébredés,de az a tény,hogy ma van az utolsó nap a suliban mindent kárpótol. Hamarjában magamra kaptam a szekrényből azt ami legelőször a kezem közé akadt,vagyis egy lenge lila pólót,és egy farmer csőnadrágot,majd hajamat kiengedve hagyva késznek nyilvánítottam magam.Nagy léptekkel csörtettem le a konyhába,ahol már várt a friss,meleg reggelim.Anyáék ilyenkor már munkában szoktak lenni,ami furcsa pedig,hogy most nem.Talán szabadnapot vettek ki.De miért?Mindketten érdeklődve figyelték minden egyes falatomat amiből biztosra tudtam,hogy akarnak valamit csak nem tudják hol kezdjék.Ezt a túl nagy csendet,mint mindig most is én törtem meg.
-Szeretnétek valamit?-kérdeztem felvont szemöldökkel,miközben még egy falatot kanalaztam a reggel szükséges táplálékomból.
-Igazából igen.-vállalta fel az első szót anya.-Már sok ideje mondtuk,hogy dolgoznod kéne,hogy megszokd,hogy tartsd el magad önállóan,míg egyetemre nem mész.
-Igen?-szemléltem tovább őket kérdőn.
-Nos.Most akadt egy nagy lehetőség.-folyatta izgatottan apu.-A Londonban élõ nagybácsidnak van egy szállodája...
-Hát persze.A híres Mayfair Hotel.-mondtam gúnyosan.
-Igen.Amiben dolgozhatsz két barátnőddel egész nyáron.Ott kaptok szállást,és még egy csomó szabadidőtök is marad ugyanis csak négy órát kell talpon legyetek.
-És ez milyen munka is?
-Recepciós. 
-Oké.-mosolyodtam el magamban.-Ez nem is olyan rossz.De úgy-e jöhet David is?
-Neki edzései lesznek nem emlékszel?-mondta unottan anyu.Hát igen azt hiszem már kivülről fujják David nyári programját ugyanis már vagy ezerszer elmeséltem nekik.Igaz nem érdekelte őket egy kicsit sem,de mit számít.Legalább most már egy kontinensen leszünk egész nyáron. Igen,azt elfelejtettem említeni,hogy David Madriban tölti egész nyarát ugyanis focizik,és ott edzi magát,míg én eredetileg itthon,New Jersey-be.Eredetileg,mert most kiderült,hogy nem!Aminek egyben örülök is meg nem is.Örülök,mert így nem unom el a nyarat,és mert így minden percet a barátnõimmel tölthetek,és ha még ez sem lenne elég,mert pénzt is kereshetünk!De annak nem örülök tulságosan,hogy távol leszek szüleimtõl,és ebben a pár hónapban nem üzhetem kedvenc elfoglaltságomat,a táncot.Már kicsikorom óta rendszeresen,versenyszerüen táncolok,és elmondhatom,hogy a rabja lettem.Rengeteg versenyem vettem részt ahol általában jó eredményeket értem el.Na de ne álltassam itt magam.Azért én sem vagyok tökéletes,nekem is vannak hibáim úgyanúgy,mint más embernek,na de kimondta,hogy nem?
-Macy?Hahóó!Köztünk vagy?-legyezett mosolyogva kezével elõttem David.Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam.Vagy nagyon.
-Ja, igen.Persze.-mosolyogtam rá,majd nyomtam egy puszit a szájára üdvözlés képpen.
-Valami baj van?
-Nem.Dehogy.Sõt.Nem hiszed mi történt.-kezdtem bele a nagy mesélésbe miközben már a suli kapuján ballagtunk befelé.
-Jaj ne is mond.Álmodban elraboltak a bohócok,és bezártak egy jégkuckóba egyes-egyedül.-játszotta el az ijedõs kisgyereket.
-Nem.Bár lehet,hogy van benne valami.Nem egy jégkuckóba,hanem egy üres sikátórba zártak be.-nevettem el magam,majd õ is,de hogy ne húzzam az idõt,mivel mindjárt csengettek elkezdtem mesélni a nagy hírt.-Szóval így van munkám,lesz pénzem,és még egy kontinensen is leszünk.-fejeztem be mesémet egy nagy vigyorral az arcomon.
-Ez klassz.Majd meglátogatlak.
-Tényleg?-néztem rá reménykedve.
-Persze.Szakítok rád idõt!-mondta mosolyogva,majd nyomott egy csókot a számra,és elment,órára.
Nem sokkal késõbb Jess és Jade is megjelent így nekik is elújságoltam a nyári programot.
-Hát ez szuper!!Mindig is elakartam jutni Londonba!!-örvendezett Jade.
-Ez hihetetlen!!Tudtátok,hogy ott lakik a One Direction?-ujjongott Jess.Elõjött belõle az õrült tinilány.
-Nem mondod.Most komolyan?Jaj ezt eddig miért nem mondtad?Várj csak.De azt hiszem mégis említetted párszor,úgy kilencvenkilencszer...-feleltem gúnyosan.
-Jól van na.De úgyis meg fogom keresni õket.Ha addig élek is!
-Oké.Majd bemutathatsz nekik,ha eljegyeztek.-mondtam ugyancsak gúnyolódva,majd elköszöntem tõlük,és siettem órára.

Az utolsó óráról is kicsengettek.Mindenki eszeveszettül kezdett el ugrálni,meg dobálózni össze-vissza.Pont,mint a High School Musical-ben.
-El sem hiszem,hogy vége a sulinak!-sóhajtott fel Jess.-Azt hittem már nem élem meg.
-Van benne valami.-értett egyet vele Jade.
-Akkor.Mikor is indulunk?-fordultak felém.
-Azt hiszem vasárnap.-feleltem vállvonogatva.
-Akkor még csak két napunk van összepakolni?-dermedt meg Jade.-Te jó ég!Na jól van akkor még beszélünk.Sziasztok!-kiabálta,majd eltünt.Porrá lett.Felszívodott.Vagyis hazament,hogy kirámolja a szekrényét.Ne értsétek félre nem plázacica vagy mi.Csak nem szeret semmit sem otthon hagyni ha elutazik ugyanis fél,hogy valamire szüksége lesz amit nem vitt el vagy nem lesz elég ruhája ha kirabolják...Tudom.Furcsa,de mi így szeretjük.
-Szia Macy.-ölelt meg hátulról Dave.-Hát nem csodás végzösõk lettünk!-kapott fel,úgy pörgetett meg a levegõben.
-Dave!!-visítottam kacagva,míg le nem tett.-De az.Meg kéne ünnepeljük.-adtam az ötletet.
-Remek ötlet.Lesz valamelyik srácnál ma este egy házibuli...-kezdte David.
-Én inkább úgy gondoltam,hogy visszafogottabban,négyesben elmehetnénk valahová.-szólaltam meg.
-Nekem jó.-egyeztek bele.
-Oké akkor este nálam.-köszöntem el tõlük,majd hazafelé vettem az irányt.
                                         
                                                        ***
Vasárnap mind készen álltunk az utazásra,és a repülõ útra amit én már izgatottan vártam ugyanis még sosem ültem rajta.Egyszerre féltem is meg nem is,de már vártam.
-Akkor...sziasztok.-bucsúztam el szüleimtõl akiket a tervek szerint több hónapig nem láthatok majd.
-Szia,Macy.Vigyázzatok magatokra.-ölelt meg anya jó szorosan.Talán egy kicsit túl szorosan is.
Nem sokára már a gépen ültünk,és vártuk,hogy felszálljon már.Nem kellett sokat várni ugyanis nem sokkal késõbb egy nõ a hangosbemondón kérte,hogy kapcsoljuk be öveinket.Felszállunk.
Az út gyorsan telt.Mindenki lefoglalta magát valamivel.Jess zenéthallgatott,Jade a telefonjával bütykölt valamit én pedig egy kiskölyököt próbáltam felvilágosítani,hogy ez nem egy játszotér,nem lehet csak úgy rugódni valaki székét.Ez esetben az enyémet!Pár óra múlva mind fellélegezve léptünk le a szilárd talajra,London földjére.Frank nagybácsim már várt minket az egyik kijáratnál úgyhogy nem kellet elidõznünk sokat a reptéren a keresésével a rengeteg ember között.
-Frank bácsi!!Ezer éve nem láttalak!-öleltem meg rég látott rokonomat.
-Én sem tökmag.-borzolta meg a hajamat,mint a gyerekeknek.
-Már nem vagyok kicsi!
-Nekem mindig az maradsz.-ölelt meg.
-Az jó.-mosolyodtam el.-Jah igen.Hadd mutassam be Jesst és Jadet a barátnõimet.
-A legjobb barátnõit.-javított ki Jess,majd kezett rázott Frank bácsival.
-Örvendeg.-üdvözölte õket is kedvesen.-Akkor indulhatunk?A taxi már vár odakint.
-Persze menjünk.
Nem mentünk sokat talán úgy durván tíz percet amikor egy hatalmas és gyönyörű szállodához értünk.Még sosem jártam itt.Nem csoda hisz még Londonban sem,de most nem ez a lényeg.Tényleg óriási volt.Na és belülrõl...Egy hatalmas elõtér fogadott sok fotellal,és egy recepciós asztallal.Azt hiszem mi azzal fogunk közelebbrõl megismerkedni.
-Menjetek csak,majd Lauren megmutatja a szobátokat.-adta a kezembe a kulcsunkat miközben a portás,ezek szerint a Lauren névre hallgató portás már ott állt mellettünk,hogy elvegye a böröndjeinket.Hát nem mondom elég sok van úgyhogy szerintem kétszer is kell majd térjen.
-Jézus Krisztus Szent Szűz Anyám názáreti Jó Isten!Ez hatalmas!!-reagálta le Jess a szobánk tökéletességét.Gyönyörű volt ami nem csoda hisz luxus lakosztály,de akkor is.Külön egy hatalmas  konyha,fürdő,egy csodálatos nappali,és mindegyikünknek külön (!) hálószoba!
-Ez gyönyörű!-lelkesedett Jade is.
-Igen az.-értettem egyet vele miközben tátott szájjal mértem fel minden egyes négyzetcentimétert.Mind tökéletes volt.
Még javában ájuldoztunk és nem hittünk a szemünknek amikor valaki kopogott az ajtó,én mentem kinyítni ugyanis én álltam a legközelebb hozza.Frank bácsi állt ott,és elégedetten nézte ahogyan Jess és Jade úgy-e olvadoztak a látványtól.
-Akkor megkérdezem bár felesleges ahogy látom.-nevette el magát.-Megfelel önöknek a lakosztály?
-Hát...-dörzsöltem kezemmel az államot persze csak színjátszásból.-...elmegy.Köszönjük.
-Akkor jó.Ja és ha lehet most egy darabig ne nagyon látogassatok le a földszintre ugyanis egy igen fontos vendégeink szállnak meg itt.Majd holnap megmutatom,hogy mit kell csinálni a recepción.Addig pakoljatok be rendben?
-Rendben.Ne félj nem hozunk szégyenbe.Vagyis megpróbálunk nem hozni szégyenbe.-javítottam ki magam.
-Milyen vendégek?-jött oda hozzám Jade miután Frank bácsi elhagyta a szobánkat.
-Nem tudom.Nem mondta.-ráztam vállat. 
-Jó de én éhes vagyok.Akkor is leakarok menni!-nyavajgott Jess.
-Nem kell,majd rendelünk a recepcióról.-feleltem,és már tárcsásztam is,de sikertelenül.Senki sem vette fel.Még az ötödik csörgésre sem.Nem volt mit tenni le kellett osonjunk a földszintre.Én mentem elõl (ki más...) ,és épp a lifthez léptem volna,hogy felhívjam amikor az kinyilt, és egy õrült,nagy sebességgel lépett ki rajta így engem is elütve.A földön kötöttem ki.Ahogyan õ is.Mérgesen kászálódtam fel,és még mérgesebben förmedtem rá.
-Nem látsz a szemedtõl?Pedig úgy látom meg van mindkettõ!-néztem most már ténylegesen fel,egyenesen a szemibe.Hiba volt.Két gyönyörű,kék szempárral találtam magam szembe.