4.Fejezet-Reggeli incidens

-Honnan tudod.Hisz még nem is ismered őket.  

             -Tudom és kész!

-Jess kész vagy már?-kiabálta idegesen Jade miután már vagy öt perce lent kellett volna lenniük a recepción dolgozni.
-Igen persze,hogy kész vagyok.-jött ki végre,egy fél óra elteltével a fürdöből egy elég mini,de azért csini fehér szoknyában és egy lila testre feszülő toppban,amin egy szürke kardigánt viselt.Haját egy laza kontyba kötötte,míg bretonját hagyta,hogy homlokán féloldalason terüljön szét.
Nem igazán tudtam hova tenni ezt a fajta viselkedést,ugyanis eddig sohasem töltött ennyi időt szépítkezésre,és még soha nem láttam ilyen...kihívó ruhában.
-Huha Jess.-nézett rá Jade tátott szájjal.Nem kérdés őt is meglepte.
-Kinek öltöztél így ki? Hm?-emeltem magasba szemöldököm,mire egy párnát kaptam fejemhez.
-Igen,Jess csak nem...megtetszett az egyik fiú.Jobban mondva Harry...-célozgatott Jade.
-Lehet.Csak egy kicsit.-pirult el Jess olyannyira,hogy még egy alma is megirigyelné a színét.
-Ez nem újdonság...-feleltem unottan,mert ezt a mesét már vagy ezerszer elbeszélték.-Na de nem kéne már lent lennetek?-tereltem a témát gyorsan,nehogy még jobban kifejtsék,mert ha még egyszer végig kéne hallgassak egy ilyen beszélgetést belehalnék az biztos!
-De.Gyere hátha összefutunk velük.-mentek ki az ajtón.
Aznap én délutánra voltam beosztva,egyedül...így volt egy szabad délelőttöm,amit elhatároztam, hogy okosan osztok be,ugyanis nem lehet csak úgy elpazarolni a szabadidőt.Nos ebből az lett,hogy felhívtam apáékat,és beültem a tévé elé nézni valami jó kis filmet.
Már egy félórája ülhettem a kényelmes kis kanapémon a Barátság Extrákkal című filmet nézve amikor hirtelen zajt hallottam az ajtómnál.Ijedtemben felpattantam onnan,és bátortalan léptekkel kezdtem közeledni a zaj forrásához.Először a szobaszervízre gondoltam,de ezt gyorsan elhessegtettem gondolataim közül,mivel nem rendeltem semmit.Az ajtót egy apró résnyire nyitottam ki,amin reméltem,hogy észrevétlenül, kikukucskáltam.Nem láttam semmit,viszont a szemben levő szomszédok hangját tisztán hallottam.Nem zavartatták magukat az tény.Már épp azon voltam,hogy berontok hozzájuk,és jól megmondom a magamét,de tekintettel arra,hogy kik a szomszédaim inkább hagytam.Majd csak megunják,ha pedig nem szólók Frank bácsinak,na nem mintha ő tenne valamit ellenük,mivel nagyon úgy tartja,hogy ők egy igen fontos,nem elijesztendő vendégek.Hogy ők itt vannak azzal növelik a szálloda hírnevét,és dicsőségét.Így ezt a tervet is kihúztam képzeletbeli listámról.
Alig mentem vissza a komfortos kanapémhoz,már megint megütötte valami a fülemet.Ez is az ajtótól jött,viszont ennek valamelyként másabb hangja volt.Ismét felkecmeregtem ülőhelyemről,és ismét elindultam az ajtómhoz,hogy ismét kinyissam.Szó szerint feltéptem az ajtót,úgy szöktem ki a folyósora,ahol három meglepett.és kiváncsi szempárral találtam szemben magam.
-Ti veritek kalapáccsal az ajtómat?-fordultam a három fiú felé fenyegetően.
-Nem dehogy.-felelte Louis.-Nem kalapáccsal vertük,hanem Niall fejével.-felelte lazán,mintha ez ilyen természetes dolog lenne.
-Hát nem tudom,hogy ahonnan ti jösztök,hogy szokás,de itt nem szokták csak úgy a pihenni vágyó vendégek szobája ajtaját egy lakótársuk fejével verni,mivel ez itt birtok háborításnak számít.Ha pedig egy olyan szomszédot kaptok ki,hogy morcos kedvében van,vagy csak egyszerűen mindig ilyen a természete,egy egyszerű mozdulattal,azonnal felhívja az ügyes kis szorgos rendőr bácsikat,és beperel titeket birtokháborításért.Ti pedig eszeveszettül elkezdtek kutatni egy ügyvédért,ha pedig már van  akkor csak simán felhívjátok,hogy megvédjen titeket.Noha ez nem mindig müködik,ugyanis így is úgy is le kell dolgoznotok ha még csak pár órát is,a büntetéseteket. De velem szerencsétek van,mivel én nem vagyok ilyen.Szóval jobban teszitek ha most a két ügyes kis lábacskáitokkal szépen bemeneteltek a szobáitokba,és többet nem zaklattok engem,sőt jó messziről elkerülitek a szobámat!-vázoltam fel ''röviden'' a siralmas helyzetüket.
Mindhárom fiú álla már a padlót súrolta a meglepettségtől,de szót fogattak,és lehajtott fejjel indultak vissza szobájukba.Egyet kivéve...
-Te miért nem mész?-kérdeztem egy kicsit talán túl búnkon.
-Beszélgessünk.-mondta fittyet vágva az előbbi kérdésemre.
-Veled én nem beszélek.-jelentettem ki magabiztosan míg karba tettem kezeimet.
-Most is beszéltél.-mondta gúnyosan,majd miután látta,hogy semmit nem ér el vele komolyra váltott.-Vagyis...Miért?
-Talán,mert majdnem kirúgtak miattad?-tettem fel a kötői kérdést.
-Az nem csak az én hibám!
-Hát persze.Miért is lenne.-motyogtam magamnak.
-Sajnálom.-nézett rám (talán túl jól tud szinészkedni vagy tényleg komolyan gondolta,bár azt kétlem) bűnbánóan.
-Hűha.A nagy Louis Tomlinson sajnál valamit!-mondtam kicsit hangossabban,egy kis gúnyossággal megspékelve.
-Haha.Nagyon vicces.
-Úgy-e?-mosolyodtam el ismét gúnyosan.Azt hiszem ma ilyen gúnyos kedvemben vagyok...
-Nem megyünk be?-jött az újabb ötletével.
-Nem.Ugyanis most az én műszakom jön,és le kell menjek.
-Az nem csak egy óra múlva lesz?
-Honnan tudod?
-Az nem fontos...Szóval akkor miért nem megyünk be?
-Az nem fontos.

                                                                  ***          
-Sziasztok!-köszöntem barátnőimnek.
-Szia Macy.Hogy vagy?
-Reggel óta?Tök jól köszönöm.-foglaltam helyet a recepcíón,ezzel felszabadítva Jesst és Jadet a munka alól.
-És mi jót csináltál a mai nap folyamán?-érdeklődtek tovább,ami már kezdett egy kicsit gyanús lenni.Csak nem meg tudták ami incidensemet a fiúkkal?
-Beszéltem apáékkal,tévéztem...Miért?
-Csak úgy.-vont vállat Jade.
-Találkoztál Har..izé Louissal?
-Ahh...igen.Sajnos.És igen Harryvel is volt szerencsém összefutni.-sóhajtottam,miközben felidéztem a délelőtt történteket.
-Miért?Mit csinált?Mondott valamit rólam Harry?-faggatott tovább Jess.Ki más?
-Nem.Túl elvolt foglalva azzal,hogy a kis barátja fejét az ajtómnak verje.-válaszoltam unottan.
-Nem értem.-felelték egyszerre Jaddel.
-Hidd el én sem.Na de nincs valami fontos elintézni valótok?
-Nincs.-rántottak vállat.
-Akkor most itt akarjátok tölteni a szabadidőtöket velem?Unatkozva?
-Honnan veszed,hogy unatkozunk?-ült le egy székre Jess,majd Jade is.
-Mit akartok?-sóhajtottam fel fájdalmasan,felkészülve a következő nem tudom hány óra beszélgetésre.A fiúkról...
Nem sokat tévedtem kerek másfél óráig elemeztük Harry öltözködését,hogy ma mit viselt.Hogy biztos-e nem mondott Jessről valamit.Hogy ki tetszik Jadnek a legjobban.Hogy nekem miért nem tetszik Louis.Hogy biztos tetszem Louisnak (amit kétlek,mivel direkt idegesít,hogy bosszantson,ami kölcsönös,de most nem ez a lényeg,és mert barátnője van!).Stb,stb.Ez ment egészen addig,míg meg nem szólalt a telefon.Mert azután kezdődött elölről az egész...Hogy miért?Kezdjük az elejéről:
-Halló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia.Itt Niall Horan.Tudod a szemben levő szomszéd.-mondta kicsit zavartan.Ez nem biztos,mivel nem láttam,de azért szerintem még mindig be volt tőlem tojva a reggel mondottakért.Vagy csak egyszerűen zagyvál,mert szegény kölyök fejét az ajtóba verték.
-Igen,tudom.Segíthetek valamiben?
-Hát igen.Nos...nincs kaja a hűtőben.
-Hogy?Dehát azt minden reggel feltöltik?-értetlenkedtem.
-Jah,lehet.De megettem.-na itt volt elegem.Fájdalmasan fejemre csaptam.Próbáltam lenyugtatni magamat,és valami okosat kitalálni,hogy végre békén hagyjanak.Amikor három nappal ezelőtt idejöttem egyáltalán nem számítottam rá,hogy ilyen hülyéket kell elviselnem,kiszolgálnom.Dehát a sors.A sors ami egyszer sem tud az én oldalamon állni.Csak egyszer!
-Jól van.Akkor szólok a konyhából valakinek,hogy küldjön fel neked.De csak úgy zárójelben megjegyezném,hogy a sarkon van egy bolt,ahol kb. ételeket is lehet kapni tudod olyan enni valót,ami az éhségre szolgál ha érted...-tetettem a hülyét.Elhitte,hogy az vagyok...
-Igen,értem.-felelt érzelem mentesen,de engem nem ez zavart.Valamit hallottam a háttérban.Valami nem hétköznapi hangokat ha értitek...Mintha Tarzan meglátogatta volna őket,és most egy nagy Dzsungel Partyt tartanak.Hát előre sajnálom a takarítónőt... 
-Ez mi volt?-vettem a bátorságot,majd kérdeztem meg végül.Közben a lányok már tűkön ültek.
-Öhm.Csak Harry meztelenül kergeti a többieket...Szóval akkor felküldöd a kaját szuper.-terelte gyorsan a témát.
-Hát jó,de azért vigyázzatok.Nehogy már kitörjön miattatok a III.Világháború.
-Jó majd vigyázunk na szia.-tette le gyorsan.

3.Fejezet-Már megint te?

-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbről is megismerkedhettem.

-Hát te meg mit keresel itt?-néztem rá nagy kidülledt szemekkel,miközben tudatosult bennem,hogy ez egy kicsit undok volt,nekem pedig nem szabad az lennem.Most nem.Így finomabbra vettem a mimikám,és néztem az előttem álló személyt.Akinek meg kell jegyeznem még most sem tudom a nevét.Azt hiszem meg kell,hogy kérdezzem Jesst,õ nagyon úgy tűnt tudja kik õk.
-Hogy,hogy mit?Tudod én itt lakok.-mutatott a liftre,gondolom így akarta szimbolizálni,hogy az emeleten van a lakosztálya vagy a fene tudja mit akart...
-Igen?Mégis mióta?-kérdeztem egy kicsit kevésbé undokon,miközben szememet a monitoron pihentettem,azt a látszatot keltve,hogy valamit örülten keresek benne.
-Hát tudod azóta,hogy tegnap amikor kiléptem a liftből,bőröndökkel a kezemben VALAKI nekem jött így RÁ estem!-hangsúlyozta ki elég,hogy is mondjam idétlenül a ''valaki'' és ''rá'' szót.
-Lehet.Nem láttam,mivel VALAKI a kerek hátsójával RAM esett,és eltakarta a teret.-utánoztam unottan,miközben a telefonommal babráltam.SMS-t írtam Jessnek.
-Héj!Nem is vagyok kövér!
-Ki mondta,hogy te vagy az a valaki?-kérdeztem gúnyosan.
-Jó,mindegy.Esetleg elmondhatom,hogy mit szeretnék?
-Persze.Miben segíthetek?-tettem fel a kötelező kérdést mű mosollyal az arcomon.
-Nincs répa.-felelte lazán.
-Hogy mi?
-Nincs répa a hütõben!
-És?
-És??-nyíltak ki szemei labda méretűre.-Tudod te milyen egy nap répa nélkül?
-Átlagos?
-Nem!Tragédia!
-Hát jó.Igaz nem értem mire ez a nagy répa mánia,de ha annyira kell sétálj el szépen a konyhára, és kérjél.-mondtam minden egyes szót lassan,kihangsúlyozva,ám egy apró problémával nem számoltam.
-Khm...Mi folyik itt?Macy?-fordultam a hang irányába,és egy nem várt személlyel találtam szembe magam.Frank bácsival.
-Semmi csak közöltem a...kedves...vendéggel,hogy hol találja a konyhát.-hazudtam gyorsan.Nem ment valami jól.
-Nekem nem úgy tűnt.Macy lennél szíves egy percre az irodámba fáradni?-emelte karját az iroda ajtaja felé,közben pedig egy erőteljes mosolyt mutatott a ''kedves'' vendég felé.Azért elég profin csinálja meg kell mondjam,én két órája kezdtem s máris belesültem,õ pedig már vagy 15 éve és még mindig bírja.A gyakorlás teszi...
-Nekem annyi.-suttogtam magamba amikor épp az ismeretlen vendég előtt haladtam el.Azt hiszem meghallotta,mivel mosolygósból átváltott sajnálkozóvá.Bár ki tudja,lehet,hogy csak azt a hülye répáját sajnálja,hogy nem kapta meg.
Lassú,egyenletes léptekkel haladtam befelé az ajtón.Megvártam míg Frank bácsi beleül karfás székibe,majd én is be menten, és becsuktam mögöttem az ajtót.Hosszú percekig csak csöndben ültünk,vagy álltunk az én esetemben,vártuk,hogy egyikünk megszólaljon végre.Az pedig én lettem.
-Nézd.Nagyon sajnálom,de ez a pasi már tegnap óta gorombáskodik velem,játsza a hülyét,valami répát hiányol a hütõjébõl,és ha még ez sem lenne elég egy folytában belém köt.Már nem bírom!-fakadtam ki.
-Ha egy nap után nem bírod,akkor mi lesz ez után?
-Sajnálom,én minden tőlem telhetőt megtettem.-hajtottam le szégyenemben a fejem.
-Máris feladod?
-Nem tudom...
-Azt akarod,hogy hazaküldjelek egy nap után?Mit szólnak a szüleid?
-Nem.Nem akarok haza menni!-jelentettem ki.
-Jól van.De akkor tudd ez az utolsó esélyed!-emelte fel a mutatóujját.
-Értettem!-kezdtem el ugrálni örömömben.Magam sem értem...

                                                           ***
-Ez komoly???-fakadtam ki.-Most komolyan ezzel a One Directel vagy mivel lakunk egy szállodába?-mondtam,nem már szinte kiabáltam Jesshez és Jadehez miután közölték velem ezt az aprócska informácíót.
-Igen.Hát nem szuper?-visongott Jess,mint egy õrült tini lány.
-Nem.Nem szuper.-mondtam komoly,rezzenéstelen arccal.
-Szerintem pedig az.Nem minden nap adódik ilyen lehetõség.-mondta el véleményét Jade is.
-Miféle lehetõség?
-Egy ilyen lehetõség.Tudod a világon hány ezer tini vágyik arra,hogy láthassa õket?Mi pedig még egy emeleten is lakunk velük,ki tudja meddig!
-Hát...nekem eddig nem sok jó élményem volt róluk.-mondtam zavartan,miközben visszaidéztem e mai incidenst.
-Majd ezután lesz.-ragadta meg a kezem jade,majd a másikat Jess,úgy kezdtek kifelé húzni az ajtón.
-Mit csináltok?Hej.Azt hiszem tudok menni a saját lábamon is!
-Gyere,azt hiszem ricsajt hallottam a folyósoról.
-Es?Nem mi vagyunk a biztonságiak.-néztem rájuk érthetetlenül,mint két hülyére.
-Jaj Macy.Nem érted?Azok a fiuk voltak.Körülbelül most a liftben vannak és lefelé tartanak.Siessünk.
-De hova?-néztem még mindig úgy rájuk.
-Hát le a földszintre.
-De miért?
-Majd meglátod!-terelte a témát Jess,mivel a kérdéseimnek sosem lett volna vége.
Lementünk a földszintre,ahol már tényleg ott tanyáztak a fiúk,és nevetgéltek valamin.Bár,hogy õszinte legyek még mindig nem értettem mit is akarnak a lányok.Már egy jó ideje bámultuk õket.Elég kínos volt.Nekem...Igy felpattantam a gugoló állásból és suttogva megszólaltam.
-Most mit akartok csinálni?Csak azt ne mondjátok,hogy egész végig itt kuporógni és leskelõdni!
-Szó sincs róla.-felelte Jess.
-Ezt figyeljétek.-majd mintha valami szuper erõre kapna bátor és merész tekintettel elindult feléjük.
-Most meg mit csinál?-kérdezte Jade.
-Ő tudja.-vontam meg a vállam,és figyeltem az izgalmasnak igérkezõ müsort,élveztem.
Bátor léptekkel közeledett egy göndör hajú sráchoz,majd mikor már csak pár lépésnyire volt a hátától elõkapott egy magazint a mellette heverõ asztalról,és folyatatta útját.Tett két lépést amikor is neki ment göndörkének.Nem tudom,hogy hívják,ne kérdezzétek.Bár mondták a lányok,elfelejtettem.Csak Louisét jegyeztem meg.Na de lehet azt elfelejteni?Szóval neki ment,aki meglepettségében fordult 180 fokot így karjával leütve Jesst.
-Ez is a terv része volt?-fordultam Jadhez érdeklõdve.
-Azt csak õ tudja...
Göndörke gyorsan regált,és felhúzta Jesst a földrõl.Hát igen vannak még a Földön gyors elméjü emberek...bezzeg engem ott nyomott Louis azzal a súlyos hátsójával ahelyett,hogy ilyen úriember módjára felsegített volna,mint Jesst az a göndörke.Igen azt hiszem ráragadt ez a név.Ezentúl így hívom...
-Megütötted magad?-kérdezte Jesstõl göndörke aggódó tekintettel. 
-Nem..Jól vagyok..Izé..Bocsi.-mosolygott zavartan a barátném.
-Nem,én kérek elnézést.-mosolygott rá.Hogy is szokták mondani ezt a filmekben?...Mosolygott rá azzal az elbüvölõ mosolyával,miközben Jesst fürkészte azzal az ellenálhatatlan smaragd zöld szemével...Igen azt hiszem valahogy így.

Amikor Göndörke (igen már nagy betüvel írom a nevét,így már hivatalos!) elnézett egy percre Jess felénk fordult és egy elégedett mosolyt villantott felénk.Mi pedig felpattantunk és hüvelyk ujjunkkkal tudattuk vele,hogy profi volt.Ez egy kicsit furán jött ki... 
-Amúgy neked melyik tetszik?-fordult felém Jade ezzel a hirtelen kérdésével.
-Hogy érted,hogy tetszik?Egyik se.
-Aj ne már.Valamelyik csak bejön.
-Nem.Egytõl egyig gyülölöm mindegyiket.Nem csípem a tinisztárocskákat.Túl elvannak magukkal.
-Honnan tudod.Hisz még nem is ismered õket.
-Tudom és kész!

2.Fejezet-Köszönöm!

''-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-néztem most már ténylegesen fel,egyenesen a szemibe.Hiba volt.Két gyönyörű,kék szem párral találtam magam szembe.''

-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-ragadott meg karomnál fogva Jade,és húzott el tőle miközben Jess még mindig tátott szájjal állt az öt fiú előtt.Igen öten voltak.Fogalmam sem volt mi baja lehet,úgy állt ott,mintha szellemeket látna pedig nem azok voltak.Tapasztaltam.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólalt meg végre valahára a kék szemű fiú.
-Oh nem,én kérek elnézést.-tetettem a jó kislányt,majd folytattam.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a reakcióm meglepte őt.Köpni nyelni nem tudott,úgy állt ott,mint egy fatörzs.A fiúk akik a hátánál álltak viszont nagyon is élvezték,a hasuk már-már a padlót súrolta úgy kacagtak. Minket.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-húzott a lépcső felé Jade.
-Nem vagyok éhes.-kaptam ki karom szorításából,és fordultam vissza,a szobám felé.Bementem,és magamra zártam az ajtót.Biztos ami biztos.
A nappali kanapéjára vetõttem,és próbáltam valami értelmeset keresni a TV-ben.Vagy ötször pattogtattam végig a csatornákat,de semmi.Semmi olyant nem találtam ami engem is érdekel.Ez persze nem föltétlenül a tévé hibája.El voltam foglalva azzal,hogy a mai vagyis az előbbi történteket elemezgessem.Tudom,hogy ismerős az a fiú csak nem tudom,hogy honnan. Tudom,hogy láttam már valahol,és idegesít,hogy nem jut eszembe...Ne essék félre értés nem azért gondolok rá,mert...izé..bejön vagy ilyesmi,mert NEM!Nekem van barátom,és amúgy is nagyon beképzeltnek tűnik,és elkényeztetnek.Én pedig ki nem állhatom az ilyen embereket.Na de ki nem?

              .:: Louis szemszöge ::.

-Szia Eleanor.-öleltem meg barátnõmet.-Nem sokára találkozunk.
-Szeretlek Louis.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg búcsúzás képpen.
-Puszi,puszi,de elkésünk.-zavart be a képbe Harry.-Felszáll a gép,és huss itt hagy!Minket!-mutogatott ujjaival.
-És te huss utána repülsz!-utánoztam.
-Már,hogy tudnék utána repülni?-nézett rám,mint egy hülyére.
-Nem tudom..Kevinen?-csillant fel a szemem.
-Hagyjuk...-fordult meg,és azzal együtt ment el a kocsihoz,amiben a fiúk már vártak minket így én is el kellett,hogy induljak,mert hanem tényleg lekéssük a repülőt.

                                                           ***
-Niall,értsd már meg nem kaphatsz több kaját!Ki akarod enni az egész repülőt?-förmedt Liam a mindig éhes Niallre.
-Jó!Nem szóltam.-fordult karba tett kézzel az ablak felé Niall duzzogva. 
-Akkor örülök.-felelt még mindig dühösen Liam.
-Mikor érünk már oda?-nyafogtam.
-Jaj ne kezd már te is!Komolyan mondom elviselhetetlenek vagytok!-förmedt most rám Liam.Nem tudom milyen baja lehetett...
-Jó bocsi.-néztem ki az ablakon,majd egy érdekes valamin megakadt a szemem.-Nézzétek ott van Kevin!-mutattam ki a kis négy szögletű ablakon.
-Az csak egy repülő.-felelt unottan Zayn.
-Pedig pont olyan,mint Kevin!-erősködtem tovább.
-Lehet,de az csak egy repülő!-erősködött Zayn is.
-Várj!Ha ez egy repülő akkor...akkor nekünk fog jönni!-mondtam félősen,lányos hangon.
-Louis nyugi!Nem fog.-nyugtatott Harry.
-Kérjük utasainkat kapcsolják be öveiket.A gép nem sokára földet ér.-hallottuk mind egy nõ hangját a hangos bemondón.
-Köszönöm Istenem!Köszönöm!-nézett az ég felé,jobban mondva a vas plafon felé,összetett kézzel Liam.
-Oké,akkor most merre?-kérdezte Zayn miután elvettük a bőröndjeinket,és a testőreink is csatlakoztak hozzánk,mert tudni kell,hogy mostanság szinte sehova sem megyünk testőr nélkül.Elõvigyázatosság. 
-Szerintem keressük meg a hotelünket.-állt elé Harry az ötletével,majd mikor már mind beleegyeztünk,elindultunk.
Várt már minket egy nagy,fekete kocsi így nem kellet még a taxival is bajlódnunk.Az út alig volt 20 perces,viszont a látvány ami fogadott...Már sok szállodámban voltunk,de azt hiszem kijelenthetem,hogy ilyen gyönyörűt még távolról sem láttam nemhogy benne is éljek úgy egy-két hétig.Lehet hülyeségnek tartjátok,hogy Londonban szállodában lakunk,és,hogy-hogy nincs erre házunk, hát épp ezért jöttünk.Hogy legyen.Van két hét szabadságunk így ezt kihasználva eljöttünk,hogy keressünk valami nekünk valót.Mindenki külön-külön.Na de vissza a jelenbe. Bementünk a márvánnyal díszített előtérbe,ahol leesett állal álltunk még egy darabig, gyönyörködtünk a látványban,majd valaki megszólított,így visszatértünk a jelenbe.Ha ez egyáltalán a jelen.
-Elnézést.Úgy-e a One Directiont köszönthetem köreinkben?-jött hozzánk egy harmincas férfi halvány mosollyal az arcán.
-Igen.Nagyon örülünk.-rázott kezet vele először Liam,majd Zayn,Niall,én és végezetül Harry is.
-Részemről az öröm.Na de ne is húzzuk itt az időt.Itt vannak a kulcsok remélem megfelel a lakosztály.A portásunk nem sokára felviszi csomagjaikat.-mi csak bólogattunk,majd sietősen felléptünk pár lépcsőfokot,hogy elérjük a lift gombját,amivel sikeres lehívhatjuk azt.Már nagyon vártuk,hogy végre megpillanthassuk lakosztályunkat így semmivel sem törõdve törtünk ki a liftbõl aminek következtében neki mentem valaminek vagy inkább valakinek.Olyan nagy lendülettel borultam rá amilyen nagy lendülettel vetõttem ki a lift ajtaján.A földön kötöttünk ki.Mondjuk én puhára estem, sõt egy gyönyörü lányra,akinek olyan szép szeme volt,hogy elvesztem benne mégpedig olyannyira,hogy elfelejtettem felkelni róla.Ő persze nem,mivel nem épp a legkényelmesebb pózba került...Felállt,majd reményeim szerint az jött volna,hogy bemutatkozik vagy valami,de nem,õ dühösen nekem rontott,és jól lehordott.
-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-kezdett velem már majdnem kiabálni.
Hát nem erre a reakcíóra vártam az biztos,úgy álltam ott,mint egy szobor akit odaragasztottak a padlóhoz.
-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-rángadta el tõlem a barátnõje.Gondolom.De egy valamit legalább megtudtam.Macynek hívják.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólaltam meg mikor végre valahára összeszettem magam.Na nem mondom,hogy büszke voltam magamra.
-Oh nem,én kérek elnézést.-mosolyodott el egy félmásodpecre.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a jó kedv viszont nem tartott sokáig...Nem tudtam mit reagálni csak megszeppenve álltam ott előtte,miközben az én ''segítõkész'' barátaim a hátamnál végigröhögték az egészet.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-szólalt meg ismét a másik lány,miközben a  lépcső felé húzta.
-Nem vagyok éhes.-kapta ki karját Macy barátnõje szorításából,majd mérgesen megfordult,és elment.Utána mind néma csöndben álltunk, egy darabig ugyanis én nem sokkal később megtörtem ezt a kínos csendet.
-Elnézést.-eredeti mi?Hát tőlem csak ennyi telt.Gyors léptekkel bementem a szobámba,és levetõttem az ágyra.Ami igen kényelmes volt...Még gyönyörködni is elfelejtettem,mert tényleg nagyon szép volt a szoba.De most nem ez foglalkoztatott.Hanem az,hogy hogy megtudtak engem alázni.Engem!Na jó ne beszéljek úgy,mintha én lennék az angol királyné,de akkor is engem nagyon nehéz zavarba hozni.Erre tessék!A semmiből megjelenik egy lány és földbe tipor. 

              .:: Macy szemszöge ::.

Másnap már kilenckor fel kellett,hogy keljünk,mert aznap kellett elmagyarázza nekünk a dolgunkat Frank bácsi,hogy még aznap munkába tudjunk állni.Hát nem volt nehéz dolgunk.Csupán a recepciós asztal mögött állni,és a vendégek kedvire tenni,és ami a legfontosabb szabály, ''mindig mosolyogni''!Igen,azt hiszem ez lett a 11.parancsolatunk.
-Unatkozom.-nyafogott Jess.
-Én is.-utánoztam.
-Jaj nyugi már biztos jön,majd valaki!-öntötte a lelket belénk Jade.-Na de én most megyek,mert lejárt a négy órám.-mondta gondolom köszönés képpen. 
Nekünk még nem járt le,mivel mi négy órával később kezdtünk.Na de ez bonyolult...
-Nem vagy éhes?-szólalt meg Jess ezzel megtörve a már fél órája tartó csendet.
-De.-feleltem egyszerűen.
-Akkor rendelek valamit.-ment ki,gondolom a konyhára.
Persze pont ekkor kellett jöjjenek vendégek.Hát,hogyne...Egyedül álltam ott,és vártam,hogy végre megszólaljanak.De nem tették,így én léptem,mivel még sem állhatunk ott egész nap.
-Segíthetek?-kérdeztem kedvesen,és ami a legfontosabb mosolyogva.
Úgy néztek rám,mintha a Holdról jöttem volna le egy szál bikiniben.Nem értettem...Majd egy perc múlva megszólalt az egyik valami kukutyin nyelven.Na igen én is jókat kaptam ki.Egy fél óráig bogoztuk,tisztáztuk a dolgokot mire végre valahára elmentek.Jess persze még mindig sehol sem volt.
-Köszönöm Istenem!-mondtam mikor eltüntek a vendégek.
-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbrõl is megismerkedhettem.