3.Fejezet-Már megint te?

-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbről is megismerkedhettem.

-Hát te meg mit keresel itt?-néztem rá nagy kidülledt szemekkel,miközben tudatosult bennem,hogy ez egy kicsit undok volt,nekem pedig nem szabad az lennem.Most nem.Így finomabbra vettem a mimikám,és néztem az előttem álló személyt.Akinek meg kell jegyeznem még most sem tudom a nevét.Azt hiszem meg kell,hogy kérdezzem Jesst,õ nagyon úgy tűnt tudja kik õk.
-Hogy,hogy mit?Tudod én itt lakok.-mutatott a liftre,gondolom így akarta szimbolizálni,hogy az emeleten van a lakosztálya vagy a fene tudja mit akart...
-Igen?Mégis mióta?-kérdeztem egy kicsit kevésbé undokon,miközben szememet a monitoron pihentettem,azt a látszatot keltve,hogy valamit örülten keresek benne.
-Hát tudod azóta,hogy tegnap amikor kiléptem a liftből,bőröndökkel a kezemben VALAKI nekem jött így RÁ estem!-hangsúlyozta ki elég,hogy is mondjam idétlenül a ''valaki'' és ''rá'' szót.
-Lehet.Nem láttam,mivel VALAKI a kerek hátsójával RAM esett,és eltakarta a teret.-utánoztam unottan,miközben a telefonommal babráltam.SMS-t írtam Jessnek.
-Héj!Nem is vagyok kövér!
-Ki mondta,hogy te vagy az a valaki?-kérdeztem gúnyosan.
-Jó,mindegy.Esetleg elmondhatom,hogy mit szeretnék?
-Persze.Miben segíthetek?-tettem fel a kötelező kérdést mű mosollyal az arcomon.
-Nincs répa.-felelte lazán.
-Hogy mi?
-Nincs répa a hütõben!
-És?
-És??-nyíltak ki szemei labda méretűre.-Tudod te milyen egy nap répa nélkül?
-Átlagos?
-Nem!Tragédia!
-Hát jó.Igaz nem értem mire ez a nagy répa mánia,de ha annyira kell sétálj el szépen a konyhára, és kérjél.-mondtam minden egyes szót lassan,kihangsúlyozva,ám egy apró problémával nem számoltam.
-Khm...Mi folyik itt?Macy?-fordultam a hang irányába,és egy nem várt személlyel találtam szembe magam.Frank bácsival.
-Semmi csak közöltem a...kedves...vendéggel,hogy hol találja a konyhát.-hazudtam gyorsan.Nem ment valami jól.
-Nekem nem úgy tűnt.Macy lennél szíves egy percre az irodámba fáradni?-emelte karját az iroda ajtaja felé,közben pedig egy erőteljes mosolyt mutatott a ''kedves'' vendég felé.Azért elég profin csinálja meg kell mondjam,én két órája kezdtem s máris belesültem,õ pedig már vagy 15 éve és még mindig bírja.A gyakorlás teszi...
-Nekem annyi.-suttogtam magamba amikor épp az ismeretlen vendég előtt haladtam el.Azt hiszem meghallotta,mivel mosolygósból átváltott sajnálkozóvá.Bár ki tudja,lehet,hogy csak azt a hülye répáját sajnálja,hogy nem kapta meg.
Lassú,egyenletes léptekkel haladtam befelé az ajtón.Megvártam míg Frank bácsi beleül karfás székibe,majd én is be menten, és becsuktam mögöttem az ajtót.Hosszú percekig csak csöndben ültünk,vagy álltunk az én esetemben,vártuk,hogy egyikünk megszólaljon végre.Az pedig én lettem.
-Nézd.Nagyon sajnálom,de ez a pasi már tegnap óta gorombáskodik velem,játsza a hülyét,valami répát hiányol a hütõjébõl,és ha még ez sem lenne elég egy folytában belém köt.Már nem bírom!-fakadtam ki.
-Ha egy nap után nem bírod,akkor mi lesz ez után?
-Sajnálom,én minden tőlem telhetőt megtettem.-hajtottam le szégyenemben a fejem.
-Máris feladod?
-Nem tudom...
-Azt akarod,hogy hazaküldjelek egy nap után?Mit szólnak a szüleid?
-Nem.Nem akarok haza menni!-jelentettem ki.
-Jól van.De akkor tudd ez az utolsó esélyed!-emelte fel a mutatóujját.
-Értettem!-kezdtem el ugrálni örömömben.Magam sem értem...

                                                           ***
-Ez komoly???-fakadtam ki.-Most komolyan ezzel a One Directel vagy mivel lakunk egy szállodába?-mondtam,nem már szinte kiabáltam Jesshez és Jadehez miután közölték velem ezt az aprócska informácíót.
-Igen.Hát nem szuper?-visongott Jess,mint egy õrült tini lány.
-Nem.Nem szuper.-mondtam komoly,rezzenéstelen arccal.
-Szerintem pedig az.Nem minden nap adódik ilyen lehetõség.-mondta el véleményét Jade is.
-Miféle lehetõség?
-Egy ilyen lehetõség.Tudod a világon hány ezer tini vágyik arra,hogy láthassa õket?Mi pedig még egy emeleten is lakunk velük,ki tudja meddig!
-Hát...nekem eddig nem sok jó élményem volt róluk.-mondtam zavartan,miközben visszaidéztem e mai incidenst.
-Majd ezután lesz.-ragadta meg a kezem jade,majd a másikat Jess,úgy kezdtek kifelé húzni az ajtón.
-Mit csináltok?Hej.Azt hiszem tudok menni a saját lábamon is!
-Gyere,azt hiszem ricsajt hallottam a folyósoról.
-Es?Nem mi vagyunk a biztonságiak.-néztem rájuk érthetetlenül,mint két hülyére.
-Jaj Macy.Nem érted?Azok a fiuk voltak.Körülbelül most a liftben vannak és lefelé tartanak.Siessünk.
-De hova?-néztem még mindig úgy rájuk.
-Hát le a földszintre.
-De miért?
-Majd meglátod!-terelte a témát Jess,mivel a kérdéseimnek sosem lett volna vége.
Lementünk a földszintre,ahol már tényleg ott tanyáztak a fiúk,és nevetgéltek valamin.Bár,hogy õszinte legyek még mindig nem értettem mit is akarnak a lányok.Már egy jó ideje bámultuk õket.Elég kínos volt.Nekem...Igy felpattantam a gugoló állásból és suttogva megszólaltam.
-Most mit akartok csinálni?Csak azt ne mondjátok,hogy egész végig itt kuporógni és leskelõdni!
-Szó sincs róla.-felelte Jess.
-Ezt figyeljétek.-majd mintha valami szuper erõre kapna bátor és merész tekintettel elindult feléjük.
-Most meg mit csinál?-kérdezte Jade.
-Ő tudja.-vontam meg a vállam,és figyeltem az izgalmasnak igérkezõ müsort,élveztem.
Bátor léptekkel közeledett egy göndör hajú sráchoz,majd mikor már csak pár lépésnyire volt a hátától elõkapott egy magazint a mellette heverõ asztalról,és folyatatta útját.Tett két lépést amikor is neki ment göndörkének.Nem tudom,hogy hívják,ne kérdezzétek.Bár mondták a lányok,elfelejtettem.Csak Louisét jegyeztem meg.Na de lehet azt elfelejteni?Szóval neki ment,aki meglepettségében fordult 180 fokot így karjával leütve Jesst.
-Ez is a terv része volt?-fordultam Jadhez érdeklõdve.
-Azt csak õ tudja...
Göndörke gyorsan regált,és felhúzta Jesst a földrõl.Hát igen vannak még a Földön gyors elméjü emberek...bezzeg engem ott nyomott Louis azzal a súlyos hátsójával ahelyett,hogy ilyen úriember módjára felsegített volna,mint Jesst az a göndörke.Igen azt hiszem ráragadt ez a név.Ezentúl így hívom...
-Megütötted magad?-kérdezte Jesstõl göndörke aggódó tekintettel. 
-Nem..Jól vagyok..Izé..Bocsi.-mosolygott zavartan a barátném.
-Nem,én kérek elnézést.-mosolygott rá.Hogy is szokták mondani ezt a filmekben?...Mosolygott rá azzal az elbüvölõ mosolyával,miközben Jesst fürkészte azzal az ellenálhatatlan smaragd zöld szemével...Igen azt hiszem valahogy így.

Amikor Göndörke (igen már nagy betüvel írom a nevét,így már hivatalos!) elnézett egy percre Jess felénk fordult és egy elégedett mosolyt villantott felénk.Mi pedig felpattantunk és hüvelyk ujjunkkkal tudattuk vele,hogy profi volt.Ez egy kicsit furán jött ki... 
-Amúgy neked melyik tetszik?-fordult felém Jade ezzel a hirtelen kérdésével.
-Hogy érted,hogy tetszik?Egyik se.
-Aj ne már.Valamelyik csak bejön.
-Nem.Egytõl egyig gyülölöm mindegyiket.Nem csípem a tinisztárocskákat.Túl elvannak magukkal.
-Honnan tudod.Hisz még nem is ismered õket.
-Tudom és kész!