2.Fejezet-Köszönöm!

''-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-néztem most már ténylegesen fel,egyenesen a szemibe.Hiba volt.Két gyönyörű,kék szem párral találtam magam szembe.''

-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-ragadott meg karomnál fogva Jade,és húzott el tőle miközben Jess még mindig tátott szájjal állt az öt fiú előtt.Igen öten voltak.Fogalmam sem volt mi baja lehet,úgy állt ott,mintha szellemeket látna pedig nem azok voltak.Tapasztaltam.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólalt meg végre valahára a kék szemű fiú.
-Oh nem,én kérek elnézést.-tetettem a jó kislányt,majd folytattam.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a reakcióm meglepte őt.Köpni nyelni nem tudott,úgy állt ott,mint egy fatörzs.A fiúk akik a hátánál álltak viszont nagyon is élvezték,a hasuk már-már a padlót súrolta úgy kacagtak. Minket.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-húzott a lépcső felé Jade.
-Nem vagyok éhes.-kaptam ki karom szorításából,és fordultam vissza,a szobám felé.Bementem,és magamra zártam az ajtót.Biztos ami biztos.
A nappali kanapéjára vetõttem,és próbáltam valami értelmeset keresni a TV-ben.Vagy ötször pattogtattam végig a csatornákat,de semmi.Semmi olyant nem találtam ami engem is érdekel.Ez persze nem föltétlenül a tévé hibája.El voltam foglalva azzal,hogy a mai vagyis az előbbi történteket elemezgessem.Tudom,hogy ismerős az a fiú csak nem tudom,hogy honnan. Tudom,hogy láttam már valahol,és idegesít,hogy nem jut eszembe...Ne essék félre értés nem azért gondolok rá,mert...izé..bejön vagy ilyesmi,mert NEM!Nekem van barátom,és amúgy is nagyon beképzeltnek tűnik,és elkényeztetnek.Én pedig ki nem állhatom az ilyen embereket.Na de ki nem?

              .:: Louis szemszöge ::.

-Szia Eleanor.-öleltem meg barátnõmet.-Nem sokára találkozunk.
-Szeretlek Louis.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg búcsúzás képpen.
-Puszi,puszi,de elkésünk.-zavart be a képbe Harry.-Felszáll a gép,és huss itt hagy!Minket!-mutogatott ujjaival.
-És te huss utána repülsz!-utánoztam.
-Már,hogy tudnék utána repülni?-nézett rám,mint egy hülyére.
-Nem tudom..Kevinen?-csillant fel a szemem.
-Hagyjuk...-fordult meg,és azzal együtt ment el a kocsihoz,amiben a fiúk már vártak minket így én is el kellett,hogy induljak,mert hanem tényleg lekéssük a repülőt.

                                                           ***
-Niall,értsd már meg nem kaphatsz több kaját!Ki akarod enni az egész repülőt?-förmedt Liam a mindig éhes Niallre.
-Jó!Nem szóltam.-fordult karba tett kézzel az ablak felé Niall duzzogva. 
-Akkor örülök.-felelt még mindig dühösen Liam.
-Mikor érünk már oda?-nyafogtam.
-Jaj ne kezd már te is!Komolyan mondom elviselhetetlenek vagytok!-förmedt most rám Liam.Nem tudom milyen baja lehetett...
-Jó bocsi.-néztem ki az ablakon,majd egy érdekes valamin megakadt a szemem.-Nézzétek ott van Kevin!-mutattam ki a kis négy szögletű ablakon.
-Az csak egy repülő.-felelt unottan Zayn.
-Pedig pont olyan,mint Kevin!-erősködtem tovább.
-Lehet,de az csak egy repülő!-erősködött Zayn is.
-Várj!Ha ez egy repülő akkor...akkor nekünk fog jönni!-mondtam félősen,lányos hangon.
-Louis nyugi!Nem fog.-nyugtatott Harry.
-Kérjük utasainkat kapcsolják be öveiket.A gép nem sokára földet ér.-hallottuk mind egy nõ hangját a hangos bemondón.
-Köszönöm Istenem!Köszönöm!-nézett az ég felé,jobban mondva a vas plafon felé,összetett kézzel Liam.
-Oké,akkor most merre?-kérdezte Zayn miután elvettük a bőröndjeinket,és a testőreink is csatlakoztak hozzánk,mert tudni kell,hogy mostanság szinte sehova sem megyünk testőr nélkül.Elõvigyázatosság. 
-Szerintem keressük meg a hotelünket.-állt elé Harry az ötletével,majd mikor már mind beleegyeztünk,elindultunk.
Várt már minket egy nagy,fekete kocsi így nem kellet még a taxival is bajlódnunk.Az út alig volt 20 perces,viszont a látvány ami fogadott...Már sok szállodámban voltunk,de azt hiszem kijelenthetem,hogy ilyen gyönyörűt még távolról sem láttam nemhogy benne is éljek úgy egy-két hétig.Lehet hülyeségnek tartjátok,hogy Londonban szállodában lakunk,és,hogy-hogy nincs erre házunk, hát épp ezért jöttünk.Hogy legyen.Van két hét szabadságunk így ezt kihasználva eljöttünk,hogy keressünk valami nekünk valót.Mindenki külön-külön.Na de vissza a jelenbe. Bementünk a márvánnyal díszített előtérbe,ahol leesett állal álltunk még egy darabig, gyönyörködtünk a látványban,majd valaki megszólított,így visszatértünk a jelenbe.Ha ez egyáltalán a jelen.
-Elnézést.Úgy-e a One Directiont köszönthetem köreinkben?-jött hozzánk egy harmincas férfi halvány mosollyal az arcán.
-Igen.Nagyon örülünk.-rázott kezet vele először Liam,majd Zayn,Niall,én és végezetül Harry is.
-Részemről az öröm.Na de ne is húzzuk itt az időt.Itt vannak a kulcsok remélem megfelel a lakosztály.A portásunk nem sokára felviszi csomagjaikat.-mi csak bólogattunk,majd sietősen felléptünk pár lépcsőfokot,hogy elérjük a lift gombját,amivel sikeres lehívhatjuk azt.Már nagyon vártuk,hogy végre megpillanthassuk lakosztályunkat így semmivel sem törõdve törtünk ki a liftbõl aminek következtében neki mentem valaminek vagy inkább valakinek.Olyan nagy lendülettel borultam rá amilyen nagy lendülettel vetõttem ki a lift ajtaján.A földön kötöttünk ki.Mondjuk én puhára estem, sõt egy gyönyörü lányra,akinek olyan szép szeme volt,hogy elvesztem benne mégpedig olyannyira,hogy elfelejtettem felkelni róla.Ő persze nem,mivel nem épp a legkényelmesebb pózba került...Felállt,majd reményeim szerint az jött volna,hogy bemutatkozik vagy valami,de nem,õ dühösen nekem rontott,és jól lehordott.
-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-kezdett velem már majdnem kiabálni.
Hát nem erre a reakcíóra vártam az biztos,úgy álltam ott,mint egy szobor akit odaragasztottak a padlóhoz.
-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-rángadta el tõlem a barátnõje.Gondolom.De egy valamit legalább megtudtam.Macynek hívják.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólaltam meg mikor végre valahára összeszettem magam.Na nem mondom,hogy büszke voltam magamra.
-Oh nem,én kérek elnézést.-mosolyodott el egy félmásodpecre.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a jó kedv viszont nem tartott sokáig...Nem tudtam mit reagálni csak megszeppenve álltam ott előtte,miközben az én ''segítõkész'' barátaim a hátamnál végigröhögték az egészet.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-szólalt meg ismét a másik lány,miközben a  lépcső felé húzta.
-Nem vagyok éhes.-kapta ki karját Macy barátnõje szorításából,majd mérgesen megfordult,és elment.Utána mind néma csöndben álltunk, egy darabig ugyanis én nem sokkal később megtörtem ezt a kínos csendet.
-Elnézést.-eredeti mi?Hát tőlem csak ennyi telt.Gyors léptekkel bementem a szobámba,és levetõttem az ágyra.Ami igen kényelmes volt...Még gyönyörködni is elfelejtettem,mert tényleg nagyon szép volt a szoba.De most nem ez foglalkoztatott.Hanem az,hogy hogy megtudtak engem alázni.Engem!Na jó ne beszéljek úgy,mintha én lennék az angol királyné,de akkor is engem nagyon nehéz zavarba hozni.Erre tessék!A semmiből megjelenik egy lány és földbe tipor. 

              .:: Macy szemszöge ::.

Másnap már kilenckor fel kellett,hogy keljünk,mert aznap kellett elmagyarázza nekünk a dolgunkat Frank bácsi,hogy még aznap munkába tudjunk állni.Hát nem volt nehéz dolgunk.Csupán a recepciós asztal mögött állni,és a vendégek kedvire tenni,és ami a legfontosabb szabály, ''mindig mosolyogni''!Igen,azt hiszem ez lett a 11.parancsolatunk.
-Unatkozom.-nyafogott Jess.
-Én is.-utánoztam.
-Jaj nyugi már biztos jön,majd valaki!-öntötte a lelket belénk Jade.-Na de én most megyek,mert lejárt a négy órám.-mondta gondolom köszönés képpen. 
Nekünk még nem járt le,mivel mi négy órával később kezdtünk.Na de ez bonyolult...
-Nem vagy éhes?-szólalt meg Jess ezzel megtörve a már fél órája tartó csendet.
-De.-feleltem egyszerűen.
-Akkor rendelek valamit.-ment ki,gondolom a konyhára.
Persze pont ekkor kellett jöjjenek vendégek.Hát,hogyne...Egyedül álltam ott,és vártam,hogy végre megszólaljanak.De nem tették,így én léptem,mivel még sem állhatunk ott egész nap.
-Segíthetek?-kérdeztem kedvesen,és ami a legfontosabb mosolyogva.
Úgy néztek rám,mintha a Holdról jöttem volna le egy szál bikiniben.Nem értettem...Majd egy perc múlva megszólalt az egyik valami kukutyin nyelven.Na igen én is jókat kaptam ki.Egy fél óráig bogoztuk,tisztáztuk a dolgokot mire végre valahára elmentek.Jess persze még mindig sehol sem volt.
-Köszönöm Istenem!-mondtam mikor eltüntek a vendégek.
-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbrõl is megismerkedhettem.