Elnézést!

Sziasztok! :)
Szeretnék elnézést kérni amiért olyan sokáig távol voltam. Igazából az okaim nem annyira helytállóak...nekikezdtem egy új blognak, elfoglalt a sok tanulás...
Gondolom ezzel a rengeteg idővel nagyon sok olvasót el is vesztettem...Viszont ha van rá igény, még mindig érdekelne titeket az írásom, ez a történet, akkor folytatnám. Az írás stílusom szinte 180 fokos fordulatot vett, ezért megtörténhet, hogy a történet egy egészen más folytatást kap, mint amit eleinte elképzeltem.
Ha szeretnétek, hogy folytatódjon kérlek írjatok egy kommentet EHHEZ a bejegyzéshez. És szeretném ezúton is megköszönni azt a sok biztatást, törődést, amit eddig tőletek kaptam.:)

                                                                                                  Xx Macy

7.Fejezet-Webcam Dave-vel

- Igen,meg...-kászálódott fel a földről,majd egy utolsó pillantást vetett rám mielőtt elment a szobája felé.A pillantása pedig újra elbizonytalanított.Csalódottságot láttam benne,amit újra csak nem tudtam hova tenni.Nem örül,hogy kiszabadult?Tényleg agyára mehetett a bezártság...

     .:: Louis szemszöge ::. 

Csak bámulom a lemenő Nap sugarait,ahogy beszűrődnek a keskeny ablakon,és nyugtató látványukkal magukkal ragadnak mindenkit,köztük engem is,míg nem el nem tűnnek a látóhatárból,ezzel egy időben felbukkanó teli Holdat felváltva.Milyen egyszerű is lenne minden ha csak annyi gondunk lenne,mint a Napnak,felkel,majd este lemegy. Semmi probléma,gond,stressz,igazságtalanság. Jó,persze szeretem az életem,szerencsés vagyok,hogy azt csinálhatom amit mindig is szerettem volna,de mégis közbe úgy érzem már egy kicsit sok. Lassan 2 és fél éve,hogy a banda összeállt,és ezzel együtt 2 és fél éve tart a minden napos rajongás a Directionerek részéről,akiket mind imádunk,de egyszer-egyszer már átlépik a határt,félelem az erőszakos paparazziktól és mindenféle háborgatástól.Ebből persze biztos az tűnik ki,hogy mennyire elegem van a sztár életből,ami félig igaz is,szeretek énekelni,szeretem azokat a pillanatokat amikor egy díjátadón a mi nevünket kiabálva adják át az elismerést amit a kemény munkákért kapunk,szeretem,hogy ennyien méltányolnak,és felismernek az utcán,ahol sok kedves véleményt mondanak.És ezekért a pillanatokért pedig simán megéri elviselni az ''apró'' problémákat a külvilággal.Talán ezért is élveztem annyira azt a röpke kis időt amit együtt töltöttünk a liftben.Semmi paparazzó,semmi rajongó,semmi bujkálás,semmi álca.Csakis magamat adtam,vagyis hallgattam nagy részében,de attól még magam voltam,és kiélveztem minden egyes percet Macyvel,aki korántsem örült ennek a kis ''kalandnak'' sőt.Az az igazság,hogy nem tudok kiigazodni rajta.Miért utál annyira?Csak nem tetszem neki?A fiukkal nem viselkedik így.Lehet,hogy még mindig azért az első találkozásunkért haragszik,ami a lift előtt történt.De hát miért?Ilyen haragtartó lenne?Vagy ennyire meggyűlölt akkor?Nem tudom miért,de nagyon foglalkoztat.Nem az,hogy miért gyűlöl,mondjuk az is,hanem, ő maga.Az egész lételeme.Más,mint a többi csak nem tudom,hogy miért.
- Nyugi még lélegzik.-hallom meg hirtelen Liam hangját mellőlem.
- Boo Bear!Szólalj már meg!-szólítom meg Harry.Hirtelen nem értettem mi folyik körülöttem,és,hogy mióta állhatnak itt,mellettem,de nehogy már szegény Harrym szív infartust kapjon feléje fordulok.-Jól vagy?Már vagy tízszer megszólítottalak.-hallom meg egyszerre a kétségbeesett és megkönnyebbült hangját.
-Persze,hogy jól.Csak elbambultam.-nyugtom meg,majd,hogy elkerüljük a téma tovább feszegetését egy egészen más téma felé tereltem a beszélgetést.-Mit szerettél volna?-kérdezem érdeklődést belevíve a hangomba.Harryvel már a legelején megtaláltuk a közös hangot,és azóta tart a mi egy cseppet sem hétköznapi barátságunk. Gyakran azzal ütjük el az időt,hogy egymást szekáljuk vagy épp ellenkezőleg,nemes egyszerűséggel egy kissé félreérthetően viszonyulunk egymáshoz,persze csak játékból,de a sajtó persze ebből is nagy hírt robbantott,és mint két melegnek állított be minket.Hát ez van.Valamiből ők is meg kell,hogy éljenek.
- Csak megkérdezni,hogy jössz-e velünk kajálni.A közelben van egy gyorsétterem féleség, leugrunk megnézni.
- Kösz most nem vagyok éhes.-nyújtózom ki a nappali közepén heverő kanapén.-De azért hozhattok nekem is.-teszem hozza gyorsan.
- Szóval csak lusta vagy.-rázza meg a fejét nem tetszését kifejezve.
- Meglehet.Tudod egy kicsit kifárasztott a levegőtlen tér.Ki kell pihennem magam.-tettem kezem a homlokomra túldramatizálva a helyzetet.
- Louis,Louis.Meg sem merem kérdezni mik történtek odabent.-veszi elő a híres kanos vigyorát.
- Jobb is drágám.Ez nem kicsiknek való.-szálok bele a játékba.
- Az kár,pedig már ki voltam éhezve egy szaftos sztorira.
- Egy kicsit bolond vagy.Tudsz róla?-nevetek fel.
- Te is.Miért nem csapsz le rá azonnal?Nem látod,hogy oda van érted?
- Van barátja.-vonom meg a vállam.-És nekem is barátnőm.
- Ügyes próbálkozás,de attól még oda vagy érte.Látom.-veregeti meg a vállam.-És mit terveztek ma estére?-húzogatja a szemöldökét.
- Hát...Tudod az volt a program,hogy visszavágó merényletet tervezünk annak a személynek aki eszes módon bezárt oda minket.-füllentek.
- Burkolt célzás?-sóhajt fel,ezzel feladva magát.
- Kitudja...Harry,mond.Nem félsz?-mondom egy horror filmbe illő stílusban,majd kimegyek a konyhába,hogy még hatásosabbá tegyem játékom,és ahogy Harryt ismerem kaszkában fog ezután  járkálni a közelembe.

       .:: Macy szemszöge ::.

Sokan úgy tartják,hogy az élet egy folyamat. Egy naplementét sem szabad soha ugyanúgy néznünk. Élünk, tapasztalunk és továbbmegyünk. Hogyan megyünk tovább? Csak ezt tudjuk valahogy befolyásolni.Nos ha már itt tartunk én szívesen befolyásolnám az életét annak a személynek aki bezárt ODA.Csak tudnám ki az!Igen azt már kiderítettük,hogy nem áram szünet vagy lift hibája volt,hogy bennragadtunk.Bizony valaki ügyesen elintézte,direkt (!),hogy így történjenek a dolgok.És az nagyon megfogja még ezt bánni.Már rajta vagyok az ügyön,és próbálok minél hamarabb kideríteni valamit.Ez nem maradhat ennyiben.Nem hagyom,hogy ennyiben maradjon.Gyanusítottaim is vannak.Első körben az egyik biztonsági őr (mindig is furcsán nézett rám),két barátnőm Jess és Jade (sosem lehet tudni,most nem bízhatok senkiben) valamint a négy fiú (Niall,Harry,Liam és Zayn).Biztos vagyok benne,hogy valaki vagy valakiK tették a felsoroltak közül.Ki más? 
- Macy.Szól a mobilod!!!-kiabál át a másik szobából Jade.
- Ide hoznád?-kérem ugyancsak kiabálva.Nincs mit tenni mégiscsak egy fal választ el minket.
- Épp fürdök.-hallom meg a választ,ami hallatán akaratlanul is elmosolyodom.
- A nappaliban?-szólok vissza gúnyosan.
- Mindegy.Már letette!
- Hát kösz.-motyogom magamnak.Feltápászkodom kényelmes helyemről,amit konyhapult előtti széknek nevezünk,majd elindulok a telefonom után.Megnyitom a nem fogadott hívások listáját,ahol Dave nevét látom meg.Viszont ebben a percben a laptopom képernyőjén jelenik meg egy ablak: Dave videó felhívást inditott.Gyorsan rányomok az elfogadás gombra,és már élvezem is a gyönyörű látványt ami előttem jelent meg.
- Szia.-mosolyog bele a kamerába,azzal az ellenálhatatlan,kedves mosolyával.
- Szia.Na milyen Spanyolországban?Milyen a kaja?Volt már edzésetek?Mondj már valamit!-hadarok,mire Dave felkacag,és belekezd a mesélésbe.
- Nagyon jó itt,jó az idő.A kaja az fura így de próbálok megbírkozni vele.Edzés már volt,és jó volt.Asszem...-húzza el a száját,amit nem tudok mire vélni.
- Hogy-hogy asszed?
- Úgy,hogy lekéstem róla.-villant egy laza mosolyt.
-Mégis hogy sikerült?-ingatom a fejem jobbra-balra mosolyogva.Nem is ő lett volna ha nem marad le az első fontos edzéséről.
- Nem fontos.-von vállat.-Hogy vagy?Milyen a munka?
- Nagyon jó,de miatta sok időm még nem volt megnézni közelebbről Londont.
- Viszont a liftet annál inkább megnézte.-bukkan elő a hátam mögül Jess.
- Mi?-mered ránk érthetetlenül Dave.Nincs szándékomba részletesen elmesélni a történteket így inkább hanyagolom a témát.Vagyis hanyagolnám ha Jess nem kezdené jártatni a száját!
- Tegnap egy egész órát töltött egy bizonyos személlyel a liftben,mert az leállt.-magyaráz lelkesen,csak egy baj...Hogy elfelejtette,hogy kivel beszélünk!!
- Hogy?-persze Dave mindig túlreagálja a dolgokat,mindig is ilyen volt.Egyszer például vidéken volt a nagymamájáéknál,amikor engem egy kémiai páros feladatba egy fiúval osztottak be.Hát nem tagadom a külseje nem elhanyagolható volt ha értitek,és ezt Dave is tudta így amikor meghallotta,hogy több órán át együtt kell szerintünk csak tanulni, szerinte inkább nem írnám le mit csinálni,egyből kocsiba ült és három órát vezetett,hogy csak ''úgy egyet'' meglátogasson engem.Egész délután a szobámban ült,bár zenét hallgatott attól még minden rezzenetünket figyelte.Nos,hogy is mondjam ez egy kicsit beteges szerintem.Mert végülis a kapcsolat lényege a bizalom nem?
- Bent ragadtam egy liftben.Egy órát kellett várjak,hogy újra elinduljon...Csak én.Senki más.Mégis ki más?-dadogom.-Úgy-e tudod,hogy a gyanúsítottak között vagy?-nézek Jessre szúrós szemmel,aki csak egy legyintéssel lerendezi a dolgot,majd elmegy.Végre.Ki tudja mit kotyogott volna még ki...
- Oké,de jól vagy?És egy órát?Lehetséges ez egyáltalán?
- Már rajta vagyok az ügyön.-mosolyodom el.-De figyi most mennem kell,kopognak.-hadarom el zavartan,mert kitudja,hogy megint valamelyik őrült az ötből kezdi a zaklatást.
- Öhm oké...akkor majd hívlak.
- Oké.Szia.Szeretlek.-sürgetem leginkább magam.
- Én is.-és a kép eltűnt.

6.Fejezet-Liftbeli izgalmak

-Akkor mi most olyan súlyosok vagyunk,hogy míg ötötöket elbírta minket nem?

Hazudnék ha azt mondanám nem élveztem.És ez bosszant leginkább,hiszen nekem barátom van,és szeretem.De mégis valahogy,ha a testem legapróbb porcikája is,de örült,hogy a lift leállt.Minden erőmmel azon voltam,hogy ezt legyőzzem,végül is tudom milyen,egy sztár.Ez pedig a legmeghatározóbb érv az előny és hátrány listámon,a hátrány élén,mert milyenek a sztárok?Főleg a tini sztárok?Nem törődnek a lány érzéseivel,csupán egy éjszakás kalandra vagy ha kitartóbbak max. 2-3 hónapos kapcsolatokra vágynak.Vagyis a legtöbbje ilyen...Honnan tudnám,hogy Louis sem hasonló?És újra róla beszélek úgy-e?Jaj.Hiszen én mást szeretek,neki meg barátnője van! Jobban teszem ha mihamarabb befejezem ezt a lényegtelen filozofálást.
- Tudom,nem kedvelsz,de...nem gondolod,hogy csinálnunk kéne valamit?-zökkentett ki gondolat menetemből Louis.Jó,most őszintén,ki más?- Már lassan negyed órája itt vagyunk.És... nem indult el.
- Igen,erre már én is rájöttem köszönöm.-villantottam feléje egy gyors műmosolyt,majd komolyra váltottam.-Jól van.Mássz.-indultam a lift ajtaja felé,hogy kinyissam azt.Egy hétköznapi liftről beszélünk aminek az ajtaja belül kemény vasból,külseje vékony ólombevonattal készült,így nem éppen olyan könnyű kimászni onnan. -Vagyis először segíts ezt kinyitni!-motyogtam erőlködés közben,ugyanis sehogy sem akart kinyitódni az ajtó.Jó ez nem nagy meglepetés,mivel amúgy sem kézzel nyissák az emberek,hanem gombok segítségével,ami most per pillanat nem működik, viszont akkor sem várhattam tovább zsebre tett kézzel a sült galambra.Tennem kellett valamit.
- Talán légyszíves.-mondta gúnyosan,karba tett kézzel,miközben szemeivel félelmet próbált kelteni bennem.Itt pedig a próbált szavon van a lényeg.
Igen,tudom,hogy egy kicsit gorombán bánok vele,de fogalmam sincs mi játszódik le bennem.És ezt a furcsa,megmagyarázhatatlan érzést ezzel szeretném távol tartani önmagamtól,hogy nem engedem közel őt (aki mindenféle képpen tönkre akarja tenni a nyári szünetemet,már a puszta jelenlététől is) magamhoz.Ezt pedig így a legkönnyebb.Most így.
- Kérlek.-motyogtam kerülve, makacsul, még azért is, az előbb kért szavát.
- Ez is megfelel.-sóhajtott fel megadva magát.Be kell,hogy lássa sosem fogom azt tenni amit ő mond,ha ez az én hátrányomra megy sem,ugyanis mi lennék én,ha lesném a kívánságait,óhajait csak azért,mert egy sztár aki ezt megérdemli (vagy nem).Azt hiszem egy a sok síkitozó rajongóiból,és ha jól meggondolom,és igenis jól meggondoltam,akkor ezzel őt is segítem,mert nem megyek az agyára a folytonos rajongással.Azta mégis teszek érte valami jót...
Mellém lépett,egy egyszerű mozdulattal leseperte ujjaimot a tömény vasról,majd az előbb falról leszedett feszítővassal ketté húzta a lift ajtaját.Most már szabad volt a pálya,vagyis nem,mivel egy betonfallal találtuk szemben magunkat,de hála az én liftben ragadt tapasztalataimnak volt kiút.
- Ha feléred oldalt azt a kart,-mutogattam karommal az irányt.-húzd le,és kikötünk valamelyik emeleten.
- De ez egy modern lift.-értetlenkedett tovább.Szerintem berezelt...
- Attól még úgyanúgy müködik!-bizonygattam tovább az igazam,ami első pillanatban még hatásos volt egészen addig míg a ''drága,bátor'' Louis fel nem mászott az említett helyre,ahol is azt bizonygatta,hogy ő bizony sehol sem látja azt a kart,majd rá 5 másodpercre leesett onnan.
Innentől kifogytam az ötletekből.Térerő,wifi vagy akármilyen külvilággal kommunikáló eszköz nem volt,sőt még a vészkarnak is csak az üres tartálya függött a lift oldalán.Milyen lift ez?Még egy olyan nagy piros gomb sincs benne,mint a filmekben,ahol mikor valaki bajban van megnyomja azt az óriás erővel bíró gombot,ami legtöbbször mindig ott van,ahol épp nem számítasz rá és kész már jön is a megmentősereg,ami legtöbbszőr a szőke vagy nem szőke herceg nem épp fehér lovon,és megmentenek!Vége.Happy End.Boldogan élnek míg meg nem halnak.Lehet le kéne állnom a filmekkel... Már kezdtem bepánikolni,csak azért tudtam hálát adni,hogy nem vagyok klausztrofóbiás,mert akkor eddig már kitépkedtem volna az összes hajszálamat.De szerencsére nem vagyok az így gondterhelten ugyan,de legalább nem egyedül,egy sötét, másfélméteres liftben ültem a velem szemben ugyancsak földre görnyedt fiúval,aki szerintem haragudt rám,mert nem szólt hozzám egy szót sem már legalább úgy...fogalmam sincs mennyi ideje ugyanis órám sem volt.  
- Mióta ülhetünk itt?-törtem meg a már idegesítően túl hosszú és unalmas csendet.
- Nem tudom.Úgy fél órája?-nézett fel egy pillanatra,majd vissza is temette fejét karjaival átkulcsolt térdjei közé.
- Csak?-vontam fel egyik szemöldököm,mely hitetlenkedést jelzett.
- Igen,csak.-ismételt nem épp a legkedvesebb hangján.Biztos voltam benne,hogy azért viselkedik így,hogy bocsánatot kérjek tőle az előbb vagy akár az eddigi eseményeknél használt beszédstílusom miatt.Nem hazudok,tudom,hogy egy kicsit túl gorombán bántam vele,amit magam sem tudok mire vélni,még soha nem viselkedtem így senkivel.Ez kitudható annak is,hogy soha nem utáltam senkit,de ez nem igazi érv,mivel mi okom lenne rá,hogy Louist utáljam?Nem is ismerem...És nézzenek oda megint miken gondolkozok!Azt hiszem ez a lift nagyon furcsán hat rám. Nem,biztos csak a bezártság.Igen az.Mi más?
Már egy ideje csend uralkodott e kicsi helységben,ez pedig nagyon bosszantó volt,nem is inkább kínos.Muszáj volt valahogy megtörjem ezt.Nem tudtam,hogy csináljam,csak azt,hogy ez az én feladatom kell,hogy legyen.Azért az Istenit már mégis csak egy nem minden napi esemény ez.Egy liftben...beragadva...egy hírességgel...aki mellesleg Louis...Jó igaz,hogy Bruno Marsnak jobban örültem volna,de azért ez sem minden napi,sőt mostanában egy csomó nem minden napi dolog történik velem.Azt hiszem kéne vezessek egy listát: 1.pont Fiatalon meghódítani Londont! 2. Találkozni a One Directionnel. 3. Bennragadni egy liftben Louis Tomlinsonnal. Azt hiszem kezdetnek ennyi elég is...A gondolataimat ismét az a kis idegesítő hang zavarta meg a fejembe,aki egyfolytában csak azt ismételte,hogy szólaljak már meg.De mit mondjak?Ezt persze már nem tudta megválaszolni.Nem volt mit tenni valamit mégis csak akartam,én is,tenni így ami épp eszembe jutott kimondtam.Hangosan.Hiba volt.
- Szép idő van...-szólaltam meg,ezzel együtt pedig gondolatba magamat pofoztam.Hogy lehetek ilyen...ostoba?Időjárás most komolyan?Erről beszélni?Egy liftben?
- Jah.Biztos.Majd egyetértek ha LÁTNI is fogok valamit!-pillantott rám meglepődve (gondolom meglepődött,hogy ilyen hülye vagyok...) majd mondta gúnyosan az utolsó mondatot.
- Elnézést.Mit mondhatnék?De jól áll a hajad?El kell teljen valahogy az idő!-fakadtam ki,de neki nem ez maradt meg.Minő meglepő...
- Oh tényleg?-simította kézfejét végig a beállított hajkoronáján.-Hát akkor még sem potyába töltöm reggel az időt.-szegezi most rám tekintetét egy féloldalas kaján mosoly kíséretében. 
-  Nem.Te tényleg egy...-húzom az időt,amit ő vigyorogva figyel.-...tényleg egy hajmániás őrült vagy.-nevetem el magam,mire ő egy csalódott szemkontaktussal,és szájbiggyesztéssel rendezte le.
- Nem is igaz.Az Zayn.-mondja sértődötten,mint egy kisgyerek aki nem kapta meg a kért játékát.
- Felőlem.-vontam meg a vállam,miközben még mindig nem hagytam abba a nevetést.
- És te?-vált át kíváncsivá.-Te mennyi időt töltesz?
- Most komolyan a reggeli készülődésről beszélünk?-néztem rá árgus szemekkel.
- El kell teljen valahogy az idő nem?-vonja fel szemöldökit.
- Erről jut eszembe.Mikor indul már el?Azt hiszem itt őszülünk meg.-sóhajtottam,mire Louis hirtelen felpattant a földről,és lassan,bizonytalanul mellém ült.Nem tudtam mire vélni a reakcióját,és azt az őrült gombolyagot a torkomba,amitől már-már levegőt sem kaptam nemhogy megszólalni tudjak.A testem még a leghalkabb levegővételét is érzékelte sőt, mint villámcsapás futott át rajtam a hideg,amitől egyszerűen majd lefagytam,de mégis egyben valami olyan megmagyarázhatatlan melegség árasztotta el a testem,hogy úgy éreztem akár  Szibériában is felmelegítene.
- Szerintem nem sokára.Mégsem tarthat eddig egy áramszünet!-szólalt meg olyan halkan,hogyha nem lenne közvetlen mellettem meg sem hallottam volna.
- Szerinted feltűnt már valakinek,hogy eltűntünk?-kérdeztem,és elkövettem egy óriási hibát.Ránéztem.Ekkor láttam meg csak igazán,hogy milyen közel is ül hozzám,alig egy fél ujjnyira.A szemeit pedig mint a lézer fúrta bele tekintetembe,amitől még jobban elbizonytalanodtam.Mit csinál?Ezt nem szabadna.Ez már feszegeti a határokat.Ilyent nem tehet egy ember.Főleg akkor nem amikor barátnője van. És akármennyi kérdést felteszek csak egy épeszű magyarázatot kapok ami megállja a helyét is: Ő is begolyózott a liftben.Mint én...Hogy ilyen szépeket mondok róla amikor nem szabadna.Ajj engedjenek már ki innen!
- Biztos keresnek.Vagyis reménykedjünk benne.-mondta immáron hangosabban.-S ha mi nem tűnünk fel,azért valaki csak észreveszi,hogy nem megy a lift...-húzódott gúnyos mosolyra a szája.
És mintha a lift csak egy varázsszóra hallgatott volna hirtelen kattogni kezdett,a lámpák újra felgyúltak,és a szerkezet elindult. 
- MEGMENEKÜLTÜNK!!-kiabáltam,és olyan hirtelen pattantam fel a földről,hogy Louist is feldöltöttem.Kellett ilyen közel üljön hozzám.-gondoltam magamban,és rádöbbentem,hogy visszatértem!Újra gúnyos gondolatokkal illetem Louist,és még nem is fáj.Visszatért a régi Macy,és a régi környezet,amit a szabad térnek,legalábbis nem másfélméteres területnek,hívunk.
- Igen,meg...-kászálódott fel a földről,majd egy utolsó pillantást vetett rám mielőtt elment a szobája felé.A pillantása pedig újra elbizonytalanított.Csalódottságot láttam benne,amit újra csak nem tudtam hova tenni.Nem örül,hogy kiszabadult?Tényleg agyára mehetett a bezártság...

5.Fejezet-Tomboló tinik

-Hát jó,de azért vigyázzatok.Nehogy már kitörjön miattatok a III.Világháború  

-Jó majd vigyázunk na szia.-tette le gyorsan.

Már lassan vége volt a fárasztó,bár nem sok munkával telt műszakomnak,és már épp indultam volna fel,a lakosztályomba enni,ahova már a lányok is vissza mentek egy idő után.(Végülis jogos.Miért ülnének itt lent velem egész délután?)Amikor is egy őrült,túl lelkes tinilány csapat rohamozta meg az előteret.Az egyik vagy ''jobb'' esetben az egész 1D-s fiú nevét kiabálva.Erre mit mondjak?Szánalmasak.Pff.
Mivel már úgyis ''feltalálták'' a biztonsági őr bácsikat úgy gondoltam,hogy felmegyek,és öt réteg kendővel a fejemen,amit füldugóként hasznosítok,fekszem le aludni zajmentesen.Nos.Ebből nem lett semmi.Még a liftig sem jutottam el.Sőt,egy csaj még jól meg is körmölt a 2 méteres műkörmével míg átverekedtem volna magam a zajos ''csordán''.Így ott álltam a recepciós asztal mögött elbújva,menedékben az egyre lármásabb tinilányok elől.És az idő elteltével még többen lettek.Gyűltek,és gyűltek,és gyűltek...Mi pedig nem tudtunk semmit ellene tenni.Letartoztatni akkor sem tudták volna ha 18 évesek lettek volna, mivel nem követtek el olyan szintű bűncselekményt,hogy dutyiba vigyék őket.Jah,csupán 500-an állnak egy szálloda előterében visongva,őrjöngve,és ami a legfontosabb túlerőben,ugyanis 7 kemény őr sem tudott elbánni velük.Egyáltalán van 500 szabad hely a börtönben?Na jó azt hiszem nagyon eltértem a lényegtől.
Viszont szegény Frank bácsit sajnáltam nagyon, aki azt sem tudta mit csináljon.Egyáltalán mit kell csinálni egy ilyen helyzetben?Már 10 perce néztem, az asztalra felkönyökölve,az uncsi műsort, ahogyan az egyik lány verekszik a másikkal,mert az egyes számú szerint Zayn haja jobban állt régebb,a kettes számú viszont ennek épp az ellentettjét állította szóval elvoltam... .El sem tudjátok képzelni milyen hosszú időnek tűnik 10 perc egy ilyen helyzetben.Főleg nekem akinek az a feladata,hogy 50-szer elmondja a ''kedves'' vendégeinknek,hogy nem vehetnek ki szobát,míg nincsenek 18 évesek,hogy a kedvenc tinisztárjával lakjon egy lákkörben.Jah és ki az az épelméjű aki abban a városban akar megszállni egy szállodában amelyikben lakik?
Így ment ez már lassan egy fél órája,amikor is Frank bácsi átvergődte magát a kolosszális tömegen,és hozzám lépett.
-Segítened kell.-vett nagy és mély levegőt,miközben segítőkérően nézett rám.
-Sajnálom,de nem tudok.Nincsen 60 centis bicepszem.És lányokat sem szeretek cipekedni,épp most karmolt meg az egyik.
-Nem úgy értem.-nézett rám úgy,mint aki a hülyére néz.-Fel kéne hívd a srácokat.Kérd meg,hogy jöjjenek le,mondjanak egy-két mondatot,és nyugtassák le...ezeket.-mutatott kínkeserves arccal a lány tömegre.
-Mi?-kaptam egy gyors szívinfartust.De nyugi újra élettem.-Hogy én.Szívességet.Kérjek.Tőlük?-tisztáztam a helyzetet,érthetően,szaggatott mondatokban.
-Igen.-bólintott magabiztosan.
-Kizárt.-ráztam a fejem határozottan.
-Macy.Most veszed szépen azt a telefont,beütöd a számokat,és megkéred a fiúkat,hogy most azonnal jöjjenek ide.Világos!?-mondta már-már dühösen.Jó az volt.Egy kicsit.Nagyon.Szinte én is megijedtem tőle.Majdnem.Egy kicsit.Jó megijedtem.Nagyon.
Nem volt mit tennem,tárcsásztam a soha nem kívánt fiúkat az életemben becézett lakosztálybeli embereket.Embert mondtam?Te jó ég.
-Halló?Itt Harry szexi Styles.Miben segíthetek?-hogy ki lépsz az életemből.Na jó nyugi.
-Öhm.Izé...-motyogtam a telefonba.Most,hogy kérjem meg őket KEDVESEN,hogy lefáradjanak ide,és üldözzék el innen a mániákus lányaikat?
-Sajnálom nem ismerek izé nevű embert.Tán kíván valamit üzenni?
-Harry,én vagyok,Macy.Az van,hogy egy csorda lány itt tanyázik az előterünkben, eszik a füvünket,és nem akarnak eltipegni innen.-csavargattam a telefon kábeljét ezzel lenyugtatva magam.Hát ez lett belőle.
Persze a magas IQ szintű észlény nem fogta fel a metaforákat.
-Mi?Bárányokat vettetek?-röhögte el magát.
-Lányok!Lányok vannak itt.-ismételtem magam.Asszem felcsapok papagájnak.Jó lennék...
-Oh.Azokat szeretem.-nem láttam de gondolom most is azzal a perverz vigyorával feszített telefonnal a kezében.Ha fizetnének sem akarnám megtudni mi jár ennek a kölyöknek a fejébe.
-Befejeznéd?-kértem még viszonylag higgadtan.
-De miért?Nem szeretném befejezni a lányok imádását.
-Akkor lemennétek?-tettem úgy,mintha nem hallottam volna az előbbi ''beszólását''.
-Hova?
-Hát az előtérbe,hogy elküldjétek őket!!
-Mármint a lányokat?-igen még pár csepp,és a pohár üres lesz...
-Nem a nagymamámat!Igen a lányokat!!
-Jól van nyugi.-mondta egy cseppet sem nyugtató hangon.Legalábbis nekem nem az volt.-Mit kapunk érte?-na itt szakadt el a cérna.
-Harry az Isten szerelmére gyertek már le az ügyes kis popotokkal az előtérbe,és mondjátok meg a drágalátos őrült rajongóitoknak,hogy menjenek el innen.De MOST!-na ennyit a nyugodt,és kedves cseverészésről...
-Mi?Te őrültnek nevezted a directionereinket?-hallottam felháborodott hangját.
-Ne kéljen még egyszer elmondjam.-fenyegetőztem.
-Jó megyünk.-csapta le a telefont.
Három perccel később kinyílt a lift ajtaja,és kik szálltak ki belőle?Jah a felső szomszédaink,de azután a ...fiúk.Igen.
Nos.Miután beálltak az ''elolvadok,de szexi pasik'' pózba elkezdték a lelkesítő beszédet,mint a politikusok.De egyáltalán nem arról beszéltek amiről kellett volna.
-Léphetnénk?Nem egy díjátadón vagytok.-szakítottam félbe a lelkesítő,köszönetet mondó eszmecserét.Ami miatt elég sok,jó minden lány végzetes pillantásával volt szerencsém találkozni.
De most komolyan nem unalmas már ez a ''Köszönjük,hogy vagytok nekünk!'' vagy ''Nélkületek most sehol sem tartanánk.'' szöveg? Nekem az...
-Oké.Szóval.Tudjátok pihennünk kéne,de ilyen...-kezdte Liam. 
-De ilyen böhöm nagy zajban,amit ti okoztok nem tudnak.-szakítottam félbe.Mire mindenki újra azzal a halálos pillantással nézett rám,így védekezés képpen felemeltem kezemet.Azt hiszem már senkinek nem leszek a kedvence...de miért is lennék?-Bocsi.
-Szóóóval.Szeretnénk megkérni titeket,hogy hagyjátok el a szállodát,hogy nyugodtan pihenhessünk.-moslygott a hatlams tömegre Liam.
Hát azt hittük hatott?Áhh dehogy.Még jobban rákezdtek.Fotókat akartak,aláírást házassági szerződést.Én meg csak egy kicsi csöndet!Olyan nagy kérés ez?
Az őrők elkezdték kituszkolni,amit nem értek,hogy eddig miért nem sikerült,de most valahogy kilökdösték a helyiségből a lányokat,így újra szabad volt a tér.Így...felmehettem a szeretett,és rég nem látott szobámban,és bedölhettem a pihe-puha ágyacskámba,amin majd elmerülhettem az álmok tengerén.Nos.Amíg erről álmodoztam VALAKI újra megzavart,és megszólalított. 
-Hahó Macy.Köztünk vagy?Hol jársz?-lebegtette előttem el-vissza a kezét Louis.Na jó ki más?Ki szokott önfelett szórakozásból idegesíteni?Louis.Ki az aki egy napot sem hagy,hogy pihenjek?Louis.Ki az aki mindenbe bezavar?A szomszédbácsi.Jaj nem várj.Louis!
-Szobámban.Ahol te biztos nem vagy ott!
-Nyugi Macy.Tessék neked adom a csokis fánkom.-nyújtottam felém az említett kaját Niall manó.Ő az egyetlen akit még kedvelek is a bandából.Ő sosem szeretne nekem csalódást okozni.Legalábbis én így érzem.
-Köszi.-vettem el mosolyogva.
-Gyertek hagyjuk magukra a szerelmeseket.-húzta el Harry a többieket,miközben gúnyosan engem méregetett.
-Mi?-szórtam szikrákat a szememmel.-Harry ezt még megkeserülöd.-kiáltottam a liftből eltünő alak után.Majd Louis felé fordultam aki még mindig ott állt.És nem igazán akart mozdulni.-Te miért nem mentél velük?-förmedtem rá.
-Túl sokan lettünk volna...-vonta meg lazán a vállát.
-Dehát együtt jöttetek le.Egy liftben!
-Tudom.-vonogatta ismét a vállát.Azt hiszem el kéne,hogy menjen egy orvoshoz idegrángás panasszal.
-Jó.Mindegy.Én most felmegyek.-indultam a lift felé ami épp kattant egyet,jelezve,hogy üres.-Te meg?-néztem az utánam beballogó Louisra. 
-Jöttem.-felelte lazán.
-Én pedig mentem.-indultam volna ki,de ekkor az ajtó becsukodott és...és...és én pedig bent maradtam.Vele!Egy lékkörben!
-Hát most már nem.-felelte kacagva.Igen igazán vicces.Azta valaki dobja meg egy Oscarral.Nobel is jöhet...
-Igen.Vicces.Ha-Ha.-gúnyolódtam,mire ő csak elkacagta magát.-Jah és,hogy csak tisztázzuk az nem igaz!
-Mi is?-nézett rám kérdőn.
-Nem vagyunk szerelmesek.-jelentettem ki a biztosat felszegett állal.
-Persze,hogy nem.-mosolyodott el.-Nekem amúgy is van barátnőm!
-Nekem is.Mármint barátom!-mondtam durcisan,és bekaptam a fánkot amit Nialltől kaptam.
Ekkor pedig olyan történt amit soha de soha nem fogok megbocsájtani senkinek!Mármint annak aki ezt tette velem.Ugyanis egy nem épp alkalmas pillanatban,megállt a lift.Sötét volt nagyon.És nem ez a legszörnyübb.Szerintem ti is kitaláljátok mi.Hogy pont vele kellett megosszam ezt a szerencsétlenséget.
-Akkor mi most olyan súlyosok vagyunk,hogy míg ötötöket elbírta minket nem?