JÓ HÍR!

Sziasztok! : )
Ha minden igaz holnapig el végre felkerül az új rész. Remélem azért páran még elfogjátok olvasni, annak ellenére, hogy egy nagyon hosszú kihagyása volt a történetnek. Próbáltam egy érdekes, szórakoztató, de ugyanakkor humoros részt írni. Nagyon remélem, hogy ez sikerült is. ☺

Nemsokára jövök. Addig is:

Xx Macy

Elnézést!

Sziasztok! :)
Szeretnék elnézést kérni amiért olyan sokáig távol voltam. Igazából az okaim nem annyira helytállóak...nekikezdtem egy új blognak, elfoglalt a sok tanulás...
Gondolom ezzel a rengeteg idővel nagyon sok olvasót el is vesztettem...Viszont ha van rá igény, még mindig érdekelne titeket az írásom, ez a történet, akkor folytatnám. Az írás stílusom szinte 180 fokos fordulatot vett, ezért megtörténhet, hogy a történet egy egészen más folytatást kap, mint amit eleinte elképzeltem.
Ha szeretnétek, hogy folytatódjon kérlek írjatok egy kommentet EHHEZ a bejegyzéshez. És szeretném ezúton is megköszönni azt a sok biztatást, törődést, amit eddig tőletek kaptam.:)

                                                                                                  Xx Macy

7.Fejezet-Webcam Dave-vel

- Igen,meg...-kászálódott fel a földről,majd egy utolsó pillantást vetett rám mielőtt elment a szobája felé.A pillantása pedig újra elbizonytalanított.Csalódottságot láttam benne,amit újra csak nem tudtam hova tenni.Nem örül,hogy kiszabadult?Tényleg agyára mehetett a bezártság...

     .:: Louis szemszöge ::. 

Csak bámulom a lemenő Nap sugarait,ahogy beszűrődnek a keskeny ablakon,és nyugtató látványukkal magukkal ragadnak mindenkit,köztük engem is,míg nem el nem tűnnek a látóhatárból,ezzel egy időben felbukkanó teli Holdat felváltva.Milyen egyszerű is lenne minden ha csak annyi gondunk lenne,mint a Napnak,felkel,majd este lemegy. Semmi probléma,gond,stressz,igazságtalanság. Jó,persze szeretem az életem,szerencsés vagyok,hogy azt csinálhatom amit mindig is szerettem volna,de mégis közbe úgy érzem már egy kicsit sok. Lassan 2 és fél éve,hogy a banda összeállt,és ezzel együtt 2 és fél éve tart a minden napos rajongás a Directionerek részéről,akiket mind imádunk,de egyszer-egyszer már átlépik a határt,félelem az erőszakos paparazziktól és mindenféle háborgatástól.Ebből persze biztos az tűnik ki,hogy mennyire elegem van a sztár életből,ami félig igaz is,szeretek énekelni,szeretem azokat a pillanatokat amikor egy díjátadón a mi nevünket kiabálva adják át az elismerést amit a kemény munkákért kapunk,szeretem,hogy ennyien méltányolnak,és felismernek az utcán,ahol sok kedves véleményt mondanak.És ezekért a pillanatokért pedig simán megéri elviselni az ''apró'' problémákat a külvilággal.Talán ezért is élveztem annyira azt a röpke kis időt amit együtt töltöttünk a liftben.Semmi paparazzó,semmi rajongó,semmi bujkálás,semmi álca.Csakis magamat adtam,vagyis hallgattam nagy részében,de attól még magam voltam,és kiélveztem minden egyes percet Macyvel,aki korántsem örült ennek a kis ''kalandnak'' sőt.Az az igazság,hogy nem tudok kiigazodni rajta.Miért utál annyira?Csak nem tetszem neki?A fiukkal nem viselkedik így.Lehet,hogy még mindig azért az első találkozásunkért haragszik,ami a lift előtt történt.De hát miért?Ilyen haragtartó lenne?Vagy ennyire meggyűlölt akkor?Nem tudom miért,de nagyon foglalkoztat.Nem az,hogy miért gyűlöl,mondjuk az is,hanem, ő maga.Az egész lételeme.Más,mint a többi csak nem tudom,hogy miért.
- Nyugi még lélegzik.-hallom meg hirtelen Liam hangját mellőlem.
- Boo Bear!Szólalj már meg!-szólítom meg Harry.Hirtelen nem értettem mi folyik körülöttem,és,hogy mióta állhatnak itt,mellettem,de nehogy már szegény Harrym szív infartust kapjon feléje fordulok.-Jól vagy?Már vagy tízszer megszólítottalak.-hallom meg egyszerre a kétségbeesett és megkönnyebbült hangját.
-Persze,hogy jól.Csak elbambultam.-nyugtom meg,majd,hogy elkerüljük a téma tovább feszegetését egy egészen más téma felé tereltem a beszélgetést.-Mit szerettél volna?-kérdezem érdeklődést belevíve a hangomba.Harryvel már a legelején megtaláltuk a közös hangot,és azóta tart a mi egy cseppet sem hétköznapi barátságunk. Gyakran azzal ütjük el az időt,hogy egymást szekáljuk vagy épp ellenkezőleg,nemes egyszerűséggel egy kissé félreérthetően viszonyulunk egymáshoz,persze csak játékból,de a sajtó persze ebből is nagy hírt robbantott,és mint két melegnek állított be minket.Hát ez van.Valamiből ők is meg kell,hogy éljenek.
- Csak megkérdezni,hogy jössz-e velünk kajálni.A közelben van egy gyorsétterem féleség, leugrunk megnézni.
- Kösz most nem vagyok éhes.-nyújtózom ki a nappali közepén heverő kanapén.-De azért hozhattok nekem is.-teszem hozza gyorsan.
- Szóval csak lusta vagy.-rázza meg a fejét nem tetszését kifejezve.
- Meglehet.Tudod egy kicsit kifárasztott a levegőtlen tér.Ki kell pihennem magam.-tettem kezem a homlokomra túldramatizálva a helyzetet.
- Louis,Louis.Meg sem merem kérdezni mik történtek odabent.-veszi elő a híres kanos vigyorát.
- Jobb is drágám.Ez nem kicsiknek való.-szálok bele a játékba.
- Az kár,pedig már ki voltam éhezve egy szaftos sztorira.
- Egy kicsit bolond vagy.Tudsz róla?-nevetek fel.
- Te is.Miért nem csapsz le rá azonnal?Nem látod,hogy oda van érted?
- Van barátja.-vonom meg a vállam.-És nekem is barátnőm.
- Ügyes próbálkozás,de attól még oda vagy érte.Látom.-veregeti meg a vállam.-És mit terveztek ma estére?-húzogatja a szemöldökét.
- Hát...Tudod az volt a program,hogy visszavágó merényletet tervezünk annak a személynek aki eszes módon bezárt oda minket.-füllentek.
- Burkolt célzás?-sóhajt fel,ezzel feladva magát.
- Kitudja...Harry,mond.Nem félsz?-mondom egy horror filmbe illő stílusban,majd kimegyek a konyhába,hogy még hatásosabbá tegyem játékom,és ahogy Harryt ismerem kaszkában fog ezután  járkálni a közelembe.

       .:: Macy szemszöge ::.

Sokan úgy tartják,hogy az élet egy folyamat. Egy naplementét sem szabad soha ugyanúgy néznünk. Élünk, tapasztalunk és továbbmegyünk. Hogyan megyünk tovább? Csak ezt tudjuk valahogy befolyásolni.Nos ha már itt tartunk én szívesen befolyásolnám az életét annak a személynek aki bezárt ODA.Csak tudnám ki az!Igen azt már kiderítettük,hogy nem áram szünet vagy lift hibája volt,hogy bennragadtunk.Bizony valaki ügyesen elintézte,direkt (!),hogy így történjenek a dolgok.És az nagyon megfogja még ezt bánni.Már rajta vagyok az ügyön,és próbálok minél hamarabb kideríteni valamit.Ez nem maradhat ennyiben.Nem hagyom,hogy ennyiben maradjon.Gyanusítottaim is vannak.Első körben az egyik biztonsági őr (mindig is furcsán nézett rám),két barátnőm Jess és Jade (sosem lehet tudni,most nem bízhatok senkiben) valamint a négy fiú (Niall,Harry,Liam és Zayn).Biztos vagyok benne,hogy valaki vagy valakiK tették a felsoroltak közül.Ki más? 
- Macy.Szól a mobilod!!!-kiabál át a másik szobából Jade.
- Ide hoznád?-kérem ugyancsak kiabálva.Nincs mit tenni mégiscsak egy fal választ el minket.
- Épp fürdök.-hallom meg a választ,ami hallatán akaratlanul is elmosolyodom.
- A nappaliban?-szólok vissza gúnyosan.
- Mindegy.Már letette!
- Hát kösz.-motyogom magamnak.Feltápászkodom kényelmes helyemről,amit konyhapult előtti széknek nevezünk,majd elindulok a telefonom után.Megnyitom a nem fogadott hívások listáját,ahol Dave nevét látom meg.Viszont ebben a percben a laptopom képernyőjén jelenik meg egy ablak: Dave videó felhívást inditott.Gyorsan rányomok az elfogadás gombra,és már élvezem is a gyönyörű látványt ami előttem jelent meg.
- Szia.-mosolyog bele a kamerába,azzal az ellenálhatatlan,kedves mosolyával.
- Szia.Na milyen Spanyolországban?Milyen a kaja?Volt már edzésetek?Mondj már valamit!-hadarok,mire Dave felkacag,és belekezd a mesélésbe.
- Nagyon jó itt,jó az idő.A kaja az fura így de próbálok megbírkozni vele.Edzés már volt,és jó volt.Asszem...-húzza el a száját,amit nem tudok mire vélni.
- Hogy-hogy asszed?
- Úgy,hogy lekéstem róla.-villant egy laza mosolyt.
-Mégis hogy sikerült?-ingatom a fejem jobbra-balra mosolyogva.Nem is ő lett volna ha nem marad le az első fontos edzéséről.
- Nem fontos.-von vállat.-Hogy vagy?Milyen a munka?
- Nagyon jó,de miatta sok időm még nem volt megnézni közelebbről Londont.
- Viszont a liftet annál inkább megnézte.-bukkan elő a hátam mögül Jess.
- Mi?-mered ránk érthetetlenül Dave.Nincs szándékomba részletesen elmesélni a történteket így inkább hanyagolom a témát.Vagyis hanyagolnám ha Jess nem kezdené jártatni a száját!
- Tegnap egy egész órát töltött egy bizonyos személlyel a liftben,mert az leállt.-magyaráz lelkesen,csak egy baj...Hogy elfelejtette,hogy kivel beszélünk!!
- Hogy?-persze Dave mindig túlreagálja a dolgokat,mindig is ilyen volt.Egyszer például vidéken volt a nagymamájáéknál,amikor engem egy kémiai páros feladatba egy fiúval osztottak be.Hát nem tagadom a külseje nem elhanyagolható volt ha értitek,és ezt Dave is tudta így amikor meghallotta,hogy több órán át együtt kell szerintünk csak tanulni, szerinte inkább nem írnám le mit csinálni,egyből kocsiba ült és három órát vezetett,hogy csak ''úgy egyet'' meglátogasson engem.Egész délután a szobámban ült,bár zenét hallgatott attól még minden rezzenetünket figyelte.Nos,hogy is mondjam ez egy kicsit beteges szerintem.Mert végülis a kapcsolat lényege a bizalom nem?
- Bent ragadtam egy liftben.Egy órát kellett várjak,hogy újra elinduljon...Csak én.Senki más.Mégis ki más?-dadogom.-Úgy-e tudod,hogy a gyanúsítottak között vagy?-nézek Jessre szúrós szemmel,aki csak egy legyintéssel lerendezi a dolgot,majd elmegy.Végre.Ki tudja mit kotyogott volna még ki...
- Oké,de jól vagy?És egy órát?Lehetséges ez egyáltalán?
- Már rajta vagyok az ügyön.-mosolyodom el.-De figyi most mennem kell,kopognak.-hadarom el zavartan,mert kitudja,hogy megint valamelyik őrült az ötből kezdi a zaklatást.
- Öhm oké...akkor majd hívlak.
- Oké.Szia.Szeretlek.-sürgetem leginkább magam.
- Én is.-és a kép eltűnt.

6.Fejezet-Liftbeli izgalmak

-Akkor mi most olyan súlyosok vagyunk,hogy míg ötötöket elbírta minket nem?

Hazudnék ha azt mondanám nem élveztem.És ez bosszant leginkább,hiszen nekem barátom van,és szeretem.De mégis valahogy,ha a testem legapróbb porcikája is,de örült,hogy a lift leállt.Minden erőmmel azon voltam,hogy ezt legyőzzem,végül is tudom milyen,egy sztár.Ez pedig a legmeghatározóbb érv az előny és hátrány listámon,a hátrány élén,mert milyenek a sztárok?Főleg a tini sztárok?Nem törődnek a lány érzéseivel,csupán egy éjszakás kalandra vagy ha kitartóbbak max. 2-3 hónapos kapcsolatokra vágynak.Vagyis a legtöbbje ilyen...Honnan tudnám,hogy Louis sem hasonló?És újra róla beszélek úgy-e?Jaj.Hiszen én mást szeretek,neki meg barátnője van! Jobban teszem ha mihamarabb befejezem ezt a lényegtelen filozofálást.
- Tudom,nem kedvelsz,de...nem gondolod,hogy csinálnunk kéne valamit?-zökkentett ki gondolat menetemből Louis.Jó,most őszintén,ki más?- Már lassan negyed órája itt vagyunk.És... nem indult el.
- Igen,erre már én is rájöttem köszönöm.-villantottam feléje egy gyors műmosolyt,majd komolyra váltottam.-Jól van.Mássz.-indultam a lift ajtaja felé,hogy kinyissam azt.Egy hétköznapi liftről beszélünk aminek az ajtaja belül kemény vasból,külseje vékony ólombevonattal készült,így nem éppen olyan könnyű kimászni onnan. -Vagyis először segíts ezt kinyitni!-motyogtam erőlködés közben,ugyanis sehogy sem akart kinyitódni az ajtó.Jó ez nem nagy meglepetés,mivel amúgy sem kézzel nyissák az emberek,hanem gombok segítségével,ami most per pillanat nem működik, viszont akkor sem várhattam tovább zsebre tett kézzel a sült galambra.Tennem kellett valamit.
- Talán légyszíves.-mondta gúnyosan,karba tett kézzel,miközben szemeivel félelmet próbált kelteni bennem.Itt pedig a próbált szavon van a lényeg.
Igen,tudom,hogy egy kicsit gorombán bánok vele,de fogalmam sincs mi játszódik le bennem.És ezt a furcsa,megmagyarázhatatlan érzést ezzel szeretném távol tartani önmagamtól,hogy nem engedem közel őt (aki mindenféle képpen tönkre akarja tenni a nyári szünetemet,már a puszta jelenlététől is) magamhoz.Ezt pedig így a legkönnyebb.Most így.
- Kérlek.-motyogtam kerülve, makacsul, még azért is, az előbb kért szavát.
- Ez is megfelel.-sóhajtott fel megadva magát.Be kell,hogy lássa sosem fogom azt tenni amit ő mond,ha ez az én hátrányomra megy sem,ugyanis mi lennék én,ha lesném a kívánságait,óhajait csak azért,mert egy sztár aki ezt megérdemli (vagy nem).Azt hiszem egy a sok síkitozó rajongóiból,és ha jól meggondolom,és igenis jól meggondoltam,akkor ezzel őt is segítem,mert nem megyek az agyára a folytonos rajongással.Azta mégis teszek érte valami jót...
Mellém lépett,egy egyszerű mozdulattal leseperte ujjaimot a tömény vasról,majd az előbb falról leszedett feszítővassal ketté húzta a lift ajtaját.Most már szabad volt a pálya,vagyis nem,mivel egy betonfallal találtuk szemben magunkat,de hála az én liftben ragadt tapasztalataimnak volt kiút.
- Ha feléred oldalt azt a kart,-mutogattam karommal az irányt.-húzd le,és kikötünk valamelyik emeleten.
- De ez egy modern lift.-értetlenkedett tovább.Szerintem berezelt...
- Attól még úgyanúgy müködik!-bizonygattam tovább az igazam,ami első pillanatban még hatásos volt egészen addig míg a ''drága,bátor'' Louis fel nem mászott az említett helyre,ahol is azt bizonygatta,hogy ő bizony sehol sem látja azt a kart,majd rá 5 másodpercre leesett onnan.
Innentől kifogytam az ötletekből.Térerő,wifi vagy akármilyen külvilággal kommunikáló eszköz nem volt,sőt még a vészkarnak is csak az üres tartálya függött a lift oldalán.Milyen lift ez?Még egy olyan nagy piros gomb sincs benne,mint a filmekben,ahol mikor valaki bajban van megnyomja azt az óriás erővel bíró gombot,ami legtöbbször mindig ott van,ahol épp nem számítasz rá és kész már jön is a megmentősereg,ami legtöbbszőr a szőke vagy nem szőke herceg nem épp fehér lovon,és megmentenek!Vége.Happy End.Boldogan élnek míg meg nem halnak.Lehet le kéne állnom a filmekkel... Már kezdtem bepánikolni,csak azért tudtam hálát adni,hogy nem vagyok klausztrofóbiás,mert akkor eddig már kitépkedtem volna az összes hajszálamat.De szerencsére nem vagyok az így gondterhelten ugyan,de legalább nem egyedül,egy sötét, másfélméteres liftben ültem a velem szemben ugyancsak földre görnyedt fiúval,aki szerintem haragudt rám,mert nem szólt hozzám egy szót sem már legalább úgy...fogalmam sincs mennyi ideje ugyanis órám sem volt.  
- Mióta ülhetünk itt?-törtem meg a már idegesítően túl hosszú és unalmas csendet.
- Nem tudom.Úgy fél órája?-nézett fel egy pillanatra,majd vissza is temette fejét karjaival átkulcsolt térdjei közé.
- Csak?-vontam fel egyik szemöldököm,mely hitetlenkedést jelzett.
- Igen,csak.-ismételt nem épp a legkedvesebb hangján.Biztos voltam benne,hogy azért viselkedik így,hogy bocsánatot kérjek tőle az előbb vagy akár az eddigi eseményeknél használt beszédstílusom miatt.Nem hazudok,tudom,hogy egy kicsit túl gorombán bántam vele,amit magam sem tudok mire vélni,még soha nem viselkedtem így senkivel.Ez kitudható annak is,hogy soha nem utáltam senkit,de ez nem igazi érv,mivel mi okom lenne rá,hogy Louist utáljam?Nem is ismerem...És nézzenek oda megint miken gondolkozok!Azt hiszem ez a lift nagyon furcsán hat rám. Nem,biztos csak a bezártság.Igen az.Mi más?
Már egy ideje csend uralkodott e kicsi helységben,ez pedig nagyon bosszantó volt,nem is inkább kínos.Muszáj volt valahogy megtörjem ezt.Nem tudtam,hogy csináljam,csak azt,hogy ez az én feladatom kell,hogy legyen.Azért az Istenit már mégis csak egy nem minden napi esemény ez.Egy liftben...beragadva...egy hírességgel...aki mellesleg Louis...Jó igaz,hogy Bruno Marsnak jobban örültem volna,de azért ez sem minden napi,sőt mostanában egy csomó nem minden napi dolog történik velem.Azt hiszem kéne vezessek egy listát: 1.pont Fiatalon meghódítani Londont! 2. Találkozni a One Directionnel. 3. Bennragadni egy liftben Louis Tomlinsonnal. Azt hiszem kezdetnek ennyi elég is...A gondolataimat ismét az a kis idegesítő hang zavarta meg a fejembe,aki egyfolytában csak azt ismételte,hogy szólaljak már meg.De mit mondjak?Ezt persze már nem tudta megválaszolni.Nem volt mit tenni valamit mégis csak akartam,én is,tenni így ami épp eszembe jutott kimondtam.Hangosan.Hiba volt.
- Szép idő van...-szólaltam meg,ezzel együtt pedig gondolatba magamat pofoztam.Hogy lehetek ilyen...ostoba?Időjárás most komolyan?Erről beszélni?Egy liftben?
- Jah.Biztos.Majd egyetértek ha LÁTNI is fogok valamit!-pillantott rám meglepődve (gondolom meglepődött,hogy ilyen hülye vagyok...) majd mondta gúnyosan az utolsó mondatot.
- Elnézést.Mit mondhatnék?De jól áll a hajad?El kell teljen valahogy az idő!-fakadtam ki,de neki nem ez maradt meg.Minő meglepő...
- Oh tényleg?-simította kézfejét végig a beállított hajkoronáján.-Hát akkor még sem potyába töltöm reggel az időt.-szegezi most rám tekintetét egy féloldalas kaján mosoly kíséretében. 
-  Nem.Te tényleg egy...-húzom az időt,amit ő vigyorogva figyel.-...tényleg egy hajmániás őrült vagy.-nevetem el magam,mire ő egy csalódott szemkontaktussal,és szájbiggyesztéssel rendezte le.
- Nem is igaz.Az Zayn.-mondja sértődötten,mint egy kisgyerek aki nem kapta meg a kért játékát.
- Felőlem.-vontam meg a vállam,miközben még mindig nem hagytam abba a nevetést.
- És te?-vált át kíváncsivá.-Te mennyi időt töltesz?
- Most komolyan a reggeli készülődésről beszélünk?-néztem rá árgus szemekkel.
- El kell teljen valahogy az idő nem?-vonja fel szemöldökit.
- Erről jut eszembe.Mikor indul már el?Azt hiszem itt őszülünk meg.-sóhajtottam,mire Louis hirtelen felpattant a földről,és lassan,bizonytalanul mellém ült.Nem tudtam mire vélni a reakcióját,és azt az őrült gombolyagot a torkomba,amitől már-már levegőt sem kaptam nemhogy megszólalni tudjak.A testem még a leghalkabb levegővételét is érzékelte sőt, mint villámcsapás futott át rajtam a hideg,amitől egyszerűen majd lefagytam,de mégis egyben valami olyan megmagyarázhatatlan melegség árasztotta el a testem,hogy úgy éreztem akár  Szibériában is felmelegítene.
- Szerintem nem sokára.Mégsem tarthat eddig egy áramszünet!-szólalt meg olyan halkan,hogyha nem lenne közvetlen mellettem meg sem hallottam volna.
- Szerinted feltűnt már valakinek,hogy eltűntünk?-kérdeztem,és elkövettem egy óriási hibát.Ránéztem.Ekkor láttam meg csak igazán,hogy milyen közel is ül hozzám,alig egy fél ujjnyira.A szemeit pedig mint a lézer fúrta bele tekintetembe,amitől még jobban elbizonytalanodtam.Mit csinál?Ezt nem szabadna.Ez már feszegeti a határokat.Ilyent nem tehet egy ember.Főleg akkor nem amikor barátnője van. És akármennyi kérdést felteszek csak egy épeszű magyarázatot kapok ami megállja a helyét is: Ő is begolyózott a liftben.Mint én...Hogy ilyen szépeket mondok róla amikor nem szabadna.Ajj engedjenek már ki innen!
- Biztos keresnek.Vagyis reménykedjünk benne.-mondta immáron hangosabban.-S ha mi nem tűnünk fel,azért valaki csak észreveszi,hogy nem megy a lift...-húzódott gúnyos mosolyra a szája.
És mintha a lift csak egy varázsszóra hallgatott volna hirtelen kattogni kezdett,a lámpák újra felgyúltak,és a szerkezet elindult. 
- MEGMENEKÜLTÜNK!!-kiabáltam,és olyan hirtelen pattantam fel a földről,hogy Louist is feldöltöttem.Kellett ilyen közel üljön hozzám.-gondoltam magamban,és rádöbbentem,hogy visszatértem!Újra gúnyos gondolatokkal illetem Louist,és még nem is fáj.Visszatért a régi Macy,és a régi környezet,amit a szabad térnek,legalábbis nem másfélméteres területnek,hívunk.
- Igen,meg...-kászálódott fel a földről,majd egy utolsó pillantást vetett rám mielőtt elment a szobája felé.A pillantása pedig újra elbizonytalanított.Csalódottságot láttam benne,amit újra csak nem tudtam hova tenni.Nem örül,hogy kiszabadult?Tényleg agyára mehetett a bezártság...

5.Fejezet-Tomboló tinik

-Hát jó,de azért vigyázzatok.Nehogy már kitörjön miattatok a III.Világháború  

-Jó majd vigyázunk na szia.-tette le gyorsan.

Már lassan vége volt a fárasztó,bár nem sok munkával telt műszakomnak,és már épp indultam volna fel,a lakosztályomba enni,ahova már a lányok is vissza mentek egy idő után.(Végülis jogos.Miért ülnének itt lent velem egész délután?)Amikor is egy őrült,túl lelkes tinilány csapat rohamozta meg az előteret.Az egyik vagy ''jobb'' esetben az egész 1D-s fiú nevét kiabálva.Erre mit mondjak?Szánalmasak.Pff.
Mivel már úgyis ''feltalálták'' a biztonsági őr bácsikat úgy gondoltam,hogy felmegyek,és öt réteg kendővel a fejemen,amit füldugóként hasznosítok,fekszem le aludni zajmentesen.Nos.Ebből nem lett semmi.Még a liftig sem jutottam el.Sőt,egy csaj még jól meg is körmölt a 2 méteres műkörmével míg átverekedtem volna magam a zajos ''csordán''.Így ott álltam a recepciós asztal mögött elbújva,menedékben az egyre lármásabb tinilányok elől.És az idő elteltével még többen lettek.Gyűltek,és gyűltek,és gyűltek...Mi pedig nem tudtunk semmit ellene tenni.Letartoztatni akkor sem tudták volna ha 18 évesek lettek volna, mivel nem követtek el olyan szintű bűncselekményt,hogy dutyiba vigyék őket.Jah,csupán 500-an állnak egy szálloda előterében visongva,őrjöngve,és ami a legfontosabb túlerőben,ugyanis 7 kemény őr sem tudott elbánni velük.Egyáltalán van 500 szabad hely a börtönben?Na jó azt hiszem nagyon eltértem a lényegtől.
Viszont szegény Frank bácsit sajnáltam nagyon, aki azt sem tudta mit csináljon.Egyáltalán mit kell csinálni egy ilyen helyzetben?Már 10 perce néztem, az asztalra felkönyökölve,az uncsi műsort, ahogyan az egyik lány verekszik a másikkal,mert az egyes számú szerint Zayn haja jobban állt régebb,a kettes számú viszont ennek épp az ellentettjét állította szóval elvoltam... .El sem tudjátok képzelni milyen hosszú időnek tűnik 10 perc egy ilyen helyzetben.Főleg nekem akinek az a feladata,hogy 50-szer elmondja a ''kedves'' vendégeinknek,hogy nem vehetnek ki szobát,míg nincsenek 18 évesek,hogy a kedvenc tinisztárjával lakjon egy lákkörben.Jah és ki az az épelméjű aki abban a városban akar megszállni egy szállodában amelyikben lakik?
Így ment ez már lassan egy fél órája,amikor is Frank bácsi átvergődte magát a kolosszális tömegen,és hozzám lépett.
-Segítened kell.-vett nagy és mély levegőt,miközben segítőkérően nézett rám.
-Sajnálom,de nem tudok.Nincsen 60 centis bicepszem.És lányokat sem szeretek cipekedni,épp most karmolt meg az egyik.
-Nem úgy értem.-nézett rám úgy,mint aki a hülyére néz.-Fel kéne hívd a srácokat.Kérd meg,hogy jöjjenek le,mondjanak egy-két mondatot,és nyugtassák le...ezeket.-mutatott kínkeserves arccal a lány tömegre.
-Mi?-kaptam egy gyors szívinfartust.De nyugi újra élettem.-Hogy én.Szívességet.Kérjek.Tőlük?-tisztáztam a helyzetet,érthetően,szaggatott mondatokban.
-Igen.-bólintott magabiztosan.
-Kizárt.-ráztam a fejem határozottan.
-Macy.Most veszed szépen azt a telefont,beütöd a számokat,és megkéred a fiúkat,hogy most azonnal jöjjenek ide.Világos!?-mondta már-már dühösen.Jó az volt.Egy kicsit.Nagyon.Szinte én is megijedtem tőle.Majdnem.Egy kicsit.Jó megijedtem.Nagyon.
Nem volt mit tennem,tárcsásztam a soha nem kívánt fiúkat az életemben becézett lakosztálybeli embereket.Embert mondtam?Te jó ég.
-Halló?Itt Harry szexi Styles.Miben segíthetek?-hogy ki lépsz az életemből.Na jó nyugi.
-Öhm.Izé...-motyogtam a telefonba.Most,hogy kérjem meg őket KEDVESEN,hogy lefáradjanak ide,és üldözzék el innen a mániákus lányaikat?
-Sajnálom nem ismerek izé nevű embert.Tán kíván valamit üzenni?
-Harry,én vagyok,Macy.Az van,hogy egy csorda lány itt tanyázik az előterünkben, eszik a füvünket,és nem akarnak eltipegni innen.-csavargattam a telefon kábeljét ezzel lenyugtatva magam.Hát ez lett belőle.
Persze a magas IQ szintű észlény nem fogta fel a metaforákat.
-Mi?Bárányokat vettetek?-röhögte el magát.
-Lányok!Lányok vannak itt.-ismételtem magam.Asszem felcsapok papagájnak.Jó lennék...
-Oh.Azokat szeretem.-nem láttam de gondolom most is azzal a perverz vigyorával feszített telefonnal a kezében.Ha fizetnének sem akarnám megtudni mi jár ennek a kölyöknek a fejébe.
-Befejeznéd?-kértem még viszonylag higgadtan.
-De miért?Nem szeretném befejezni a lányok imádását.
-Akkor lemennétek?-tettem úgy,mintha nem hallottam volna az előbbi ''beszólását''.
-Hova?
-Hát az előtérbe,hogy elküldjétek őket!!
-Mármint a lányokat?-igen még pár csepp,és a pohár üres lesz...
-Nem a nagymamámat!Igen a lányokat!!
-Jól van nyugi.-mondta egy cseppet sem nyugtató hangon.Legalábbis nekem nem az volt.-Mit kapunk érte?-na itt szakadt el a cérna.
-Harry az Isten szerelmére gyertek már le az ügyes kis popotokkal az előtérbe,és mondjátok meg a drágalátos őrült rajongóitoknak,hogy menjenek el innen.De MOST!-na ennyit a nyugodt,és kedves cseverészésről...
-Mi?Te őrültnek nevezted a directionereinket?-hallottam felháborodott hangját.
-Ne kéljen még egyszer elmondjam.-fenyegetőztem.
-Jó megyünk.-csapta le a telefont.
Három perccel később kinyílt a lift ajtaja,és kik szálltak ki belőle?Jah a felső szomszédaink,de azután a ...fiúk.Igen.
Nos.Miután beálltak az ''elolvadok,de szexi pasik'' pózba elkezdték a lelkesítő beszédet,mint a politikusok.De egyáltalán nem arról beszéltek amiről kellett volna.
-Léphetnénk?Nem egy díjátadón vagytok.-szakítottam félbe a lelkesítő,köszönetet mondó eszmecserét.Ami miatt elég sok,jó minden lány végzetes pillantásával volt szerencsém találkozni.
De most komolyan nem unalmas már ez a ''Köszönjük,hogy vagytok nekünk!'' vagy ''Nélkületek most sehol sem tartanánk.'' szöveg? Nekem az...
-Oké.Szóval.Tudjátok pihennünk kéne,de ilyen...-kezdte Liam. 
-De ilyen böhöm nagy zajban,amit ti okoztok nem tudnak.-szakítottam félbe.Mire mindenki újra azzal a halálos pillantással nézett rám,így védekezés képpen felemeltem kezemet.Azt hiszem már senkinek nem leszek a kedvence...de miért is lennék?-Bocsi.
-Szóóóval.Szeretnénk megkérni titeket,hogy hagyjátok el a szállodát,hogy nyugodtan pihenhessünk.-moslygott a hatlams tömegre Liam.
Hát azt hittük hatott?Áhh dehogy.Még jobban rákezdtek.Fotókat akartak,aláírást házassági szerződést.Én meg csak egy kicsi csöndet!Olyan nagy kérés ez?
Az őrők elkezdték kituszkolni,amit nem értek,hogy eddig miért nem sikerült,de most valahogy kilökdösték a helyiségből a lányokat,így újra szabad volt a tér.Így...felmehettem a szeretett,és rég nem látott szobámban,és bedölhettem a pihe-puha ágyacskámba,amin majd elmerülhettem az álmok tengerén.Nos.Amíg erről álmodoztam VALAKI újra megzavart,és megszólalított. 
-Hahó Macy.Köztünk vagy?Hol jársz?-lebegtette előttem el-vissza a kezét Louis.Na jó ki más?Ki szokott önfelett szórakozásból idegesíteni?Louis.Ki az aki egy napot sem hagy,hogy pihenjek?Louis.Ki az aki mindenbe bezavar?A szomszédbácsi.Jaj nem várj.Louis!
-Szobámban.Ahol te biztos nem vagy ott!
-Nyugi Macy.Tessék neked adom a csokis fánkom.-nyújtottam felém az említett kaját Niall manó.Ő az egyetlen akit még kedvelek is a bandából.Ő sosem szeretne nekem csalódást okozni.Legalábbis én így érzem.
-Köszi.-vettem el mosolyogva.
-Gyertek hagyjuk magukra a szerelmeseket.-húzta el Harry a többieket,miközben gúnyosan engem méregetett.
-Mi?-szórtam szikrákat a szememmel.-Harry ezt még megkeserülöd.-kiáltottam a liftből eltünő alak után.Majd Louis felé fordultam aki még mindig ott állt.És nem igazán akart mozdulni.-Te miért nem mentél velük?-förmedtem rá.
-Túl sokan lettünk volna...-vonta meg lazán a vállát.
-Dehát együtt jöttetek le.Egy liftben!
-Tudom.-vonogatta ismét a vállát.Azt hiszem el kéne,hogy menjen egy orvoshoz idegrángás panasszal.
-Jó.Mindegy.Én most felmegyek.-indultam a lift felé ami épp kattant egyet,jelezve,hogy üres.-Te meg?-néztem az utánam beballogó Louisra. 
-Jöttem.-felelte lazán.
-Én pedig mentem.-indultam volna ki,de ekkor az ajtó becsukodott és...és...és én pedig bent maradtam.Vele!Egy lékkörben!
-Hát most már nem.-felelte kacagva.Igen igazán vicces.Azta valaki dobja meg egy Oscarral.Nobel is jöhet...
-Igen.Vicces.Ha-Ha.-gúnyolódtam,mire ő csak elkacagta magát.-Jah és,hogy csak tisztázzuk az nem igaz!
-Mi is?-nézett rám kérdőn.
-Nem vagyunk szerelmesek.-jelentettem ki a biztosat felszegett állal.
-Persze,hogy nem.-mosolyodott el.-Nekem amúgy is van barátnőm!
-Nekem is.Mármint barátom!-mondtam durcisan,és bekaptam a fánkot amit Nialltől kaptam.
Ekkor pedig olyan történt amit soha de soha nem fogok megbocsájtani senkinek!Mármint annak aki ezt tette velem.Ugyanis egy nem épp alkalmas pillanatban,megállt a lift.Sötét volt nagyon.És nem ez a legszörnyübb.Szerintem ti is kitaláljátok mi.Hogy pont vele kellett megosszam ezt a szerencsétlenséget.
-Akkor mi most olyan súlyosok vagyunk,hogy míg ötötöket elbírta minket nem?

4.Fejezet-Reggeli incidens

-Honnan tudod.Hisz még nem is ismered őket.  

             -Tudom és kész!

-Jess kész vagy már?-kiabálta idegesen Jade miután már vagy öt perce lent kellett volna lenniük a recepción dolgozni.
-Igen persze,hogy kész vagyok.-jött ki végre,egy fél óra elteltével a fürdöből egy elég mini,de azért csini fehér szoknyában és egy lila testre feszülő toppban,amin egy szürke kardigánt viselt.Haját egy laza kontyba kötötte,míg bretonját hagyta,hogy homlokán féloldalason terüljön szét.
Nem igazán tudtam hova tenni ezt a fajta viselkedést,ugyanis eddig sohasem töltött ennyi időt szépítkezésre,és még soha nem láttam ilyen...kihívó ruhában.
-Huha Jess.-nézett rá Jade tátott szájjal.Nem kérdés őt is meglepte.
-Kinek öltöztél így ki? Hm?-emeltem magasba szemöldököm,mire egy párnát kaptam fejemhez.
-Igen,Jess csak nem...megtetszett az egyik fiú.Jobban mondva Harry...-célozgatott Jade.
-Lehet.Csak egy kicsit.-pirult el Jess olyannyira,hogy még egy alma is megirigyelné a színét.
-Ez nem újdonság...-feleltem unottan,mert ezt a mesét már vagy ezerszer elbeszélték.-Na de nem kéne már lent lennetek?-tereltem a témát gyorsan,nehogy még jobban kifejtsék,mert ha még egyszer végig kéne hallgassak egy ilyen beszélgetést belehalnék az biztos!
-De.Gyere hátha összefutunk velük.-mentek ki az ajtón.
Aznap én délutánra voltam beosztva,egyedül...így volt egy szabad délelőttöm,amit elhatároztam, hogy okosan osztok be,ugyanis nem lehet csak úgy elpazarolni a szabadidőt.Nos ebből az lett,hogy felhívtam apáékat,és beültem a tévé elé nézni valami jó kis filmet.
Már egy félórája ülhettem a kényelmes kis kanapémon a Barátság Extrákkal című filmet nézve amikor hirtelen zajt hallottam az ajtómnál.Ijedtemben felpattantam onnan,és bátortalan léptekkel kezdtem közeledni a zaj forrásához.Először a szobaszervízre gondoltam,de ezt gyorsan elhessegtettem gondolataim közül,mivel nem rendeltem semmit.Az ajtót egy apró résnyire nyitottam ki,amin reméltem,hogy észrevétlenül, kikukucskáltam.Nem láttam semmit,viszont a szemben levő szomszédok hangját tisztán hallottam.Nem zavartatták magukat az tény.Már épp azon voltam,hogy berontok hozzájuk,és jól megmondom a magamét,de tekintettel arra,hogy kik a szomszédaim inkább hagytam.Majd csak megunják,ha pedig nem szólók Frank bácsinak,na nem mintha ő tenne valamit ellenük,mivel nagyon úgy tartja,hogy ők egy igen fontos,nem elijesztendő vendégek.Hogy ők itt vannak azzal növelik a szálloda hírnevét,és dicsőségét.Így ezt a tervet is kihúztam képzeletbeli listámról.
Alig mentem vissza a komfortos kanapémhoz,már megint megütötte valami a fülemet.Ez is az ajtótól jött,viszont ennek valamelyként másabb hangja volt.Ismét felkecmeregtem ülőhelyemről,és ismét elindultam az ajtómhoz,hogy ismét kinyissam.Szó szerint feltéptem az ajtót,úgy szöktem ki a folyósora,ahol három meglepett.és kiváncsi szempárral találtam szemben magam.
-Ti veritek kalapáccsal az ajtómat?-fordultam a három fiú felé fenyegetően.
-Nem dehogy.-felelte Louis.-Nem kalapáccsal vertük,hanem Niall fejével.-felelte lazán,mintha ez ilyen természetes dolog lenne.
-Hát nem tudom,hogy ahonnan ti jösztök,hogy szokás,de itt nem szokták csak úgy a pihenni vágyó vendégek szobája ajtaját egy lakótársuk fejével verni,mivel ez itt birtok háborításnak számít.Ha pedig egy olyan szomszédot kaptok ki,hogy morcos kedvében van,vagy csak egyszerűen mindig ilyen a természete,egy egyszerű mozdulattal,azonnal felhívja az ügyes kis szorgos rendőr bácsikat,és beperel titeket birtokháborításért.Ti pedig eszeveszettül elkezdtek kutatni egy ügyvédért,ha pedig már van  akkor csak simán felhívjátok,hogy megvédjen titeket.Noha ez nem mindig müködik,ugyanis így is úgy is le kell dolgoznotok ha még csak pár órát is,a büntetéseteket. De velem szerencsétek van,mivel én nem vagyok ilyen.Szóval jobban teszitek ha most a két ügyes kis lábacskáitokkal szépen bemeneteltek a szobáitokba,és többet nem zaklattok engem,sőt jó messziről elkerülitek a szobámat!-vázoltam fel ''röviden'' a siralmas helyzetüket.
Mindhárom fiú álla már a padlót súrolta a meglepettségtől,de szót fogattak,és lehajtott fejjel indultak vissza szobájukba.Egyet kivéve...
-Te miért nem mész?-kérdeztem egy kicsit talán túl búnkon.
-Beszélgessünk.-mondta fittyet vágva az előbbi kérdésemre.
-Veled én nem beszélek.-jelentettem ki magabiztosan míg karba tettem kezeimet.
-Most is beszéltél.-mondta gúnyosan,majd miután látta,hogy semmit nem ér el vele komolyra váltott.-Vagyis...Miért?
-Talán,mert majdnem kirúgtak miattad?-tettem fel a kötői kérdést.
-Az nem csak az én hibám!
-Hát persze.Miért is lenne.-motyogtam magamnak.
-Sajnálom.-nézett rám (talán túl jól tud szinészkedni vagy tényleg komolyan gondolta,bár azt kétlem) bűnbánóan.
-Hűha.A nagy Louis Tomlinson sajnál valamit!-mondtam kicsit hangossabban,egy kis gúnyossággal megspékelve.
-Haha.Nagyon vicces.
-Úgy-e?-mosolyodtam el ismét gúnyosan.Azt hiszem ma ilyen gúnyos kedvemben vagyok...
-Nem megyünk be?-jött az újabb ötletével.
-Nem.Ugyanis most az én műszakom jön,és le kell menjek.
-Az nem csak egy óra múlva lesz?
-Honnan tudod?
-Az nem fontos...Szóval akkor miért nem megyünk be?
-Az nem fontos.

                                                                  ***          
-Sziasztok!-köszöntem barátnőimnek.
-Szia Macy.Hogy vagy?
-Reggel óta?Tök jól köszönöm.-foglaltam helyet a recepcíón,ezzel felszabadítva Jesst és Jadet a munka alól.
-És mi jót csináltál a mai nap folyamán?-érdeklődtek tovább,ami már kezdett egy kicsit gyanús lenni.Csak nem meg tudták ami incidensemet a fiúkkal?
-Beszéltem apáékkal,tévéztem...Miért?
-Csak úgy.-vont vállat Jade.
-Találkoztál Har..izé Louissal?
-Ahh...igen.Sajnos.És igen Harryvel is volt szerencsém összefutni.-sóhajtottam,miközben felidéztem a délelőtt történteket.
-Miért?Mit csinált?Mondott valamit rólam Harry?-faggatott tovább Jess.Ki más?
-Nem.Túl elvolt foglalva azzal,hogy a kis barátja fejét az ajtómnak verje.-válaszoltam unottan.
-Nem értem.-felelték egyszerre Jaddel.
-Hidd el én sem.Na de nincs valami fontos elintézni valótok?
-Nincs.-rántottak vállat.
-Akkor most itt akarjátok tölteni a szabadidőtöket velem?Unatkozva?
-Honnan veszed,hogy unatkozunk?-ült le egy székre Jess,majd Jade is.
-Mit akartok?-sóhajtottam fel fájdalmasan,felkészülve a következő nem tudom hány óra beszélgetésre.A fiúkról...
Nem sokat tévedtem kerek másfél óráig elemeztük Harry öltözködését,hogy ma mit viselt.Hogy biztos-e nem mondott Jessről valamit.Hogy ki tetszik Jadnek a legjobban.Hogy nekem miért nem tetszik Louis.Hogy biztos tetszem Louisnak (amit kétlek,mivel direkt idegesít,hogy bosszantson,ami kölcsönös,de most nem ez a lényeg,és mert barátnője van!).Stb,stb.Ez ment egészen addig,míg meg nem szólalt a telefon.Mert azután kezdődött elölről az egész...Hogy miért?Kezdjük az elejéről:
-Halló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia.Itt Niall Horan.Tudod a szemben levő szomszéd.-mondta kicsit zavartan.Ez nem biztos,mivel nem láttam,de azért szerintem még mindig be volt tőlem tojva a reggel mondottakért.Vagy csak egyszerűen zagyvál,mert szegény kölyök fejét az ajtóba verték.
-Igen,tudom.Segíthetek valamiben?
-Hát igen.Nos...nincs kaja a hűtőben.
-Hogy?Dehát azt minden reggel feltöltik?-értetlenkedtem.
-Jah,lehet.De megettem.-na itt volt elegem.Fájdalmasan fejemre csaptam.Próbáltam lenyugtatni magamat,és valami okosat kitalálni,hogy végre békén hagyjanak.Amikor három nappal ezelőtt idejöttem egyáltalán nem számítottam rá,hogy ilyen hülyéket kell elviselnem,kiszolgálnom.Dehát a sors.A sors ami egyszer sem tud az én oldalamon állni.Csak egyszer!
-Jól van.Akkor szólok a konyhából valakinek,hogy küldjön fel neked.De csak úgy zárójelben megjegyezném,hogy a sarkon van egy bolt,ahol kb. ételeket is lehet kapni tudod olyan enni valót,ami az éhségre szolgál ha érted...-tetettem a hülyét.Elhitte,hogy az vagyok...
-Igen,értem.-felelt érzelem mentesen,de engem nem ez zavart.Valamit hallottam a háttérban.Valami nem hétköznapi hangokat ha értitek...Mintha Tarzan meglátogatta volna őket,és most egy nagy Dzsungel Partyt tartanak.Hát előre sajnálom a takarítónőt... 
-Ez mi volt?-vettem a bátorságot,majd kérdeztem meg végül.Közben a lányok már tűkön ültek.
-Öhm.Csak Harry meztelenül kergeti a többieket...Szóval akkor felküldöd a kaját szuper.-terelte gyorsan a témát.
-Hát jó,de azért vigyázzatok.Nehogy már kitörjön miattatok a III.Világháború.
-Jó majd vigyázunk na szia.-tette le gyorsan.

3.Fejezet-Már megint te?

-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbről is megismerkedhettem.

-Hát te meg mit keresel itt?-néztem rá nagy kidülledt szemekkel,miközben tudatosult bennem,hogy ez egy kicsit undok volt,nekem pedig nem szabad az lennem.Most nem.Így finomabbra vettem a mimikám,és néztem az előttem álló személyt.Akinek meg kell jegyeznem még most sem tudom a nevét.Azt hiszem meg kell,hogy kérdezzem Jesst,õ nagyon úgy tűnt tudja kik õk.
-Hogy,hogy mit?Tudod én itt lakok.-mutatott a liftre,gondolom így akarta szimbolizálni,hogy az emeleten van a lakosztálya vagy a fene tudja mit akart...
-Igen?Mégis mióta?-kérdeztem egy kicsit kevésbé undokon,miközben szememet a monitoron pihentettem,azt a látszatot keltve,hogy valamit örülten keresek benne.
-Hát tudod azóta,hogy tegnap amikor kiléptem a liftből,bőröndökkel a kezemben VALAKI nekem jött így RÁ estem!-hangsúlyozta ki elég,hogy is mondjam idétlenül a ''valaki'' és ''rá'' szót.
-Lehet.Nem láttam,mivel VALAKI a kerek hátsójával RAM esett,és eltakarta a teret.-utánoztam unottan,miközben a telefonommal babráltam.SMS-t írtam Jessnek.
-Héj!Nem is vagyok kövér!
-Ki mondta,hogy te vagy az a valaki?-kérdeztem gúnyosan.
-Jó,mindegy.Esetleg elmondhatom,hogy mit szeretnék?
-Persze.Miben segíthetek?-tettem fel a kötelező kérdést mű mosollyal az arcomon.
-Nincs répa.-felelte lazán.
-Hogy mi?
-Nincs répa a hütõben!
-És?
-És??-nyíltak ki szemei labda méretűre.-Tudod te milyen egy nap répa nélkül?
-Átlagos?
-Nem!Tragédia!
-Hát jó.Igaz nem értem mire ez a nagy répa mánia,de ha annyira kell sétálj el szépen a konyhára, és kérjél.-mondtam minden egyes szót lassan,kihangsúlyozva,ám egy apró problémával nem számoltam.
-Khm...Mi folyik itt?Macy?-fordultam a hang irányába,és egy nem várt személlyel találtam szembe magam.Frank bácsival.
-Semmi csak közöltem a...kedves...vendéggel,hogy hol találja a konyhát.-hazudtam gyorsan.Nem ment valami jól.
-Nekem nem úgy tűnt.Macy lennél szíves egy percre az irodámba fáradni?-emelte karját az iroda ajtaja felé,közben pedig egy erőteljes mosolyt mutatott a ''kedves'' vendég felé.Azért elég profin csinálja meg kell mondjam,én két órája kezdtem s máris belesültem,õ pedig már vagy 15 éve és még mindig bírja.A gyakorlás teszi...
-Nekem annyi.-suttogtam magamba amikor épp az ismeretlen vendég előtt haladtam el.Azt hiszem meghallotta,mivel mosolygósból átváltott sajnálkozóvá.Bár ki tudja,lehet,hogy csak azt a hülye répáját sajnálja,hogy nem kapta meg.
Lassú,egyenletes léptekkel haladtam befelé az ajtón.Megvártam míg Frank bácsi beleül karfás székibe,majd én is be menten, és becsuktam mögöttem az ajtót.Hosszú percekig csak csöndben ültünk,vagy álltunk az én esetemben,vártuk,hogy egyikünk megszólaljon végre.Az pedig én lettem.
-Nézd.Nagyon sajnálom,de ez a pasi már tegnap óta gorombáskodik velem,játsza a hülyét,valami répát hiányol a hütõjébõl,és ha még ez sem lenne elég egy folytában belém köt.Már nem bírom!-fakadtam ki.
-Ha egy nap után nem bírod,akkor mi lesz ez után?
-Sajnálom,én minden tőlem telhetőt megtettem.-hajtottam le szégyenemben a fejem.
-Máris feladod?
-Nem tudom...
-Azt akarod,hogy hazaküldjelek egy nap után?Mit szólnak a szüleid?
-Nem.Nem akarok haza menni!-jelentettem ki.
-Jól van.De akkor tudd ez az utolsó esélyed!-emelte fel a mutatóujját.
-Értettem!-kezdtem el ugrálni örömömben.Magam sem értem...

                                                           ***
-Ez komoly???-fakadtam ki.-Most komolyan ezzel a One Directel vagy mivel lakunk egy szállodába?-mondtam,nem már szinte kiabáltam Jesshez és Jadehez miután közölték velem ezt az aprócska informácíót.
-Igen.Hát nem szuper?-visongott Jess,mint egy õrült tini lány.
-Nem.Nem szuper.-mondtam komoly,rezzenéstelen arccal.
-Szerintem pedig az.Nem minden nap adódik ilyen lehetõség.-mondta el véleményét Jade is.
-Miféle lehetõség?
-Egy ilyen lehetõség.Tudod a világon hány ezer tini vágyik arra,hogy láthassa õket?Mi pedig még egy emeleten is lakunk velük,ki tudja meddig!
-Hát...nekem eddig nem sok jó élményem volt róluk.-mondtam zavartan,miközben visszaidéztem e mai incidenst.
-Majd ezután lesz.-ragadta meg a kezem jade,majd a másikat Jess,úgy kezdtek kifelé húzni az ajtón.
-Mit csináltok?Hej.Azt hiszem tudok menni a saját lábamon is!
-Gyere,azt hiszem ricsajt hallottam a folyósoról.
-Es?Nem mi vagyunk a biztonságiak.-néztem rájuk érthetetlenül,mint két hülyére.
-Jaj Macy.Nem érted?Azok a fiuk voltak.Körülbelül most a liftben vannak és lefelé tartanak.Siessünk.
-De hova?-néztem még mindig úgy rájuk.
-Hát le a földszintre.
-De miért?
-Majd meglátod!-terelte a témát Jess,mivel a kérdéseimnek sosem lett volna vége.
Lementünk a földszintre,ahol már tényleg ott tanyáztak a fiúk,és nevetgéltek valamin.Bár,hogy õszinte legyek még mindig nem értettem mit is akarnak a lányok.Már egy jó ideje bámultuk õket.Elég kínos volt.Nekem...Igy felpattantam a gugoló állásból és suttogva megszólaltam.
-Most mit akartok csinálni?Csak azt ne mondjátok,hogy egész végig itt kuporógni és leskelõdni!
-Szó sincs róla.-felelte Jess.
-Ezt figyeljétek.-majd mintha valami szuper erõre kapna bátor és merész tekintettel elindult feléjük.
-Most meg mit csinál?-kérdezte Jade.
-Ő tudja.-vontam meg a vállam,és figyeltem az izgalmasnak igérkezõ müsort,élveztem.
Bátor léptekkel közeledett egy göndör hajú sráchoz,majd mikor már csak pár lépésnyire volt a hátától elõkapott egy magazint a mellette heverõ asztalról,és folyatatta útját.Tett két lépést amikor is neki ment göndörkének.Nem tudom,hogy hívják,ne kérdezzétek.Bár mondták a lányok,elfelejtettem.Csak Louisét jegyeztem meg.Na de lehet azt elfelejteni?Szóval neki ment,aki meglepettségében fordult 180 fokot így karjával leütve Jesst.
-Ez is a terv része volt?-fordultam Jadhez érdeklõdve.
-Azt csak õ tudja...
Göndörke gyorsan regált,és felhúzta Jesst a földrõl.Hát igen vannak még a Földön gyors elméjü emberek...bezzeg engem ott nyomott Louis azzal a súlyos hátsójával ahelyett,hogy ilyen úriember módjára felsegített volna,mint Jesst az a göndörke.Igen azt hiszem ráragadt ez a név.Ezentúl így hívom...
-Megütötted magad?-kérdezte Jesstõl göndörke aggódó tekintettel. 
-Nem..Jól vagyok..Izé..Bocsi.-mosolygott zavartan a barátném.
-Nem,én kérek elnézést.-mosolygott rá.Hogy is szokták mondani ezt a filmekben?...Mosolygott rá azzal az elbüvölõ mosolyával,miközben Jesst fürkészte azzal az ellenálhatatlan smaragd zöld szemével...Igen azt hiszem valahogy így.

Amikor Göndörke (igen már nagy betüvel írom a nevét,így már hivatalos!) elnézett egy percre Jess felénk fordult és egy elégedett mosolyt villantott felénk.Mi pedig felpattantunk és hüvelyk ujjunkkkal tudattuk vele,hogy profi volt.Ez egy kicsit furán jött ki... 
-Amúgy neked melyik tetszik?-fordult felém Jade ezzel a hirtelen kérdésével.
-Hogy érted,hogy tetszik?Egyik se.
-Aj ne már.Valamelyik csak bejön.
-Nem.Egytõl egyig gyülölöm mindegyiket.Nem csípem a tinisztárocskákat.Túl elvannak magukkal.
-Honnan tudod.Hisz még nem is ismered õket.
-Tudom és kész!

2.Fejezet-Köszönöm!

''-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-néztem most már ténylegesen fel,egyenesen a szemibe.Hiba volt.Két gyönyörű,kék szem párral találtam magam szembe.''

-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-ragadott meg karomnál fogva Jade,és húzott el tőle miközben Jess még mindig tátott szájjal állt az öt fiú előtt.Igen öten voltak.Fogalmam sem volt mi baja lehet,úgy állt ott,mintha szellemeket látna pedig nem azok voltak.Tapasztaltam.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólalt meg végre valahára a kék szemű fiú.
-Oh nem,én kérek elnézést.-tetettem a jó kislányt,majd folytattam.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a reakcióm meglepte őt.Köpni nyelni nem tudott,úgy állt ott,mint egy fatörzs.A fiúk akik a hátánál álltak viszont nagyon is élvezték,a hasuk már-már a padlót súrolta úgy kacagtak. Minket.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-húzott a lépcső felé Jade.
-Nem vagyok éhes.-kaptam ki karom szorításából,és fordultam vissza,a szobám felé.Bementem,és magamra zártam az ajtót.Biztos ami biztos.
A nappali kanapéjára vetõttem,és próbáltam valami értelmeset keresni a TV-ben.Vagy ötször pattogtattam végig a csatornákat,de semmi.Semmi olyant nem találtam ami engem is érdekel.Ez persze nem föltétlenül a tévé hibája.El voltam foglalva azzal,hogy a mai vagyis az előbbi történteket elemezgessem.Tudom,hogy ismerős az a fiú csak nem tudom,hogy honnan. Tudom,hogy láttam már valahol,és idegesít,hogy nem jut eszembe...Ne essék félre értés nem azért gondolok rá,mert...izé..bejön vagy ilyesmi,mert NEM!Nekem van barátom,és amúgy is nagyon beképzeltnek tűnik,és elkényeztetnek.Én pedig ki nem állhatom az ilyen embereket.Na de ki nem?

              .:: Louis szemszöge ::.

-Szia Eleanor.-öleltem meg barátnõmet.-Nem sokára találkozunk.
-Szeretlek Louis.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg búcsúzás képpen.
-Puszi,puszi,de elkésünk.-zavart be a képbe Harry.-Felszáll a gép,és huss itt hagy!Minket!-mutogatott ujjaival.
-És te huss utána repülsz!-utánoztam.
-Már,hogy tudnék utána repülni?-nézett rám,mint egy hülyére.
-Nem tudom..Kevinen?-csillant fel a szemem.
-Hagyjuk...-fordult meg,és azzal együtt ment el a kocsihoz,amiben a fiúk már vártak minket így én is el kellett,hogy induljak,mert hanem tényleg lekéssük a repülőt.

                                                           ***
-Niall,értsd már meg nem kaphatsz több kaját!Ki akarod enni az egész repülőt?-förmedt Liam a mindig éhes Niallre.
-Jó!Nem szóltam.-fordult karba tett kézzel az ablak felé Niall duzzogva. 
-Akkor örülök.-felelt még mindig dühösen Liam.
-Mikor érünk már oda?-nyafogtam.
-Jaj ne kezd már te is!Komolyan mondom elviselhetetlenek vagytok!-förmedt most rám Liam.Nem tudom milyen baja lehetett...
-Jó bocsi.-néztem ki az ablakon,majd egy érdekes valamin megakadt a szemem.-Nézzétek ott van Kevin!-mutattam ki a kis négy szögletű ablakon.
-Az csak egy repülő.-felelt unottan Zayn.
-Pedig pont olyan,mint Kevin!-erősködtem tovább.
-Lehet,de az csak egy repülő!-erősködött Zayn is.
-Várj!Ha ez egy repülő akkor...akkor nekünk fog jönni!-mondtam félősen,lányos hangon.
-Louis nyugi!Nem fog.-nyugtatott Harry.
-Kérjük utasainkat kapcsolják be öveiket.A gép nem sokára földet ér.-hallottuk mind egy nõ hangját a hangos bemondón.
-Köszönöm Istenem!Köszönöm!-nézett az ég felé,jobban mondva a vas plafon felé,összetett kézzel Liam.
-Oké,akkor most merre?-kérdezte Zayn miután elvettük a bőröndjeinket,és a testőreink is csatlakoztak hozzánk,mert tudni kell,hogy mostanság szinte sehova sem megyünk testőr nélkül.Elõvigyázatosság. 
-Szerintem keressük meg a hotelünket.-állt elé Harry az ötletével,majd mikor már mind beleegyeztünk,elindultunk.
Várt már minket egy nagy,fekete kocsi így nem kellet még a taxival is bajlódnunk.Az út alig volt 20 perces,viszont a látvány ami fogadott...Már sok szállodámban voltunk,de azt hiszem kijelenthetem,hogy ilyen gyönyörűt még távolról sem láttam nemhogy benne is éljek úgy egy-két hétig.Lehet hülyeségnek tartjátok,hogy Londonban szállodában lakunk,és,hogy-hogy nincs erre házunk, hát épp ezért jöttünk.Hogy legyen.Van két hét szabadságunk így ezt kihasználva eljöttünk,hogy keressünk valami nekünk valót.Mindenki külön-külön.Na de vissza a jelenbe. Bementünk a márvánnyal díszített előtérbe,ahol leesett állal álltunk még egy darabig, gyönyörködtünk a látványban,majd valaki megszólított,így visszatértünk a jelenbe.Ha ez egyáltalán a jelen.
-Elnézést.Úgy-e a One Directiont köszönthetem köreinkben?-jött hozzánk egy harmincas férfi halvány mosollyal az arcán.
-Igen.Nagyon örülünk.-rázott kezet vele először Liam,majd Zayn,Niall,én és végezetül Harry is.
-Részemről az öröm.Na de ne is húzzuk itt az időt.Itt vannak a kulcsok remélem megfelel a lakosztály.A portásunk nem sokára felviszi csomagjaikat.-mi csak bólogattunk,majd sietősen felléptünk pár lépcsőfokot,hogy elérjük a lift gombját,amivel sikeres lehívhatjuk azt.Már nagyon vártuk,hogy végre megpillanthassuk lakosztályunkat így semmivel sem törõdve törtünk ki a liftbõl aminek következtében neki mentem valaminek vagy inkább valakinek.Olyan nagy lendülettel borultam rá amilyen nagy lendülettel vetõttem ki a lift ajtaján.A földön kötöttünk ki.Mondjuk én puhára estem, sõt egy gyönyörü lányra,akinek olyan szép szeme volt,hogy elvesztem benne mégpedig olyannyira,hogy elfelejtettem felkelni róla.Ő persze nem,mivel nem épp a legkényelmesebb pózba került...Felállt,majd reményeim szerint az jött volna,hogy bemutatkozik vagy valami,de nem,õ dühösen nekem rontott,és jól lehordott.
-Nem látsz a szemedtől?Pedig úgy látom meg van mindkettő!-kezdett velem már majdnem kiabálni.
Hát nem erre a reakcíóra vártam az biztos,úgy álltam ott,mint egy szobor akit odaragasztottak a padlóhoz.
-Macy!Jobb lesz ha...Macy!-rángadta el tõlem a barátnõje.Gondolom.De egy valamit legalább megtudtam.Macynek hívják.
-Nagyon sajnálom.Csak... nem vettelek észre.-szólaltam meg mikor végre valahára összeszettem magam.Na nem mondom,hogy büszke voltam magamra.
-Oh nem,én kérek elnézést.-mosolyodott el egy félmásodpecre.-Sajnálom,hogy láthatatlan vagyok!-a jó kedv viszont nem tartott sokáig...Nem tudtam mit reagálni csak megszeppenve álltam ott előtte,miközben az én ''segítõkész'' barátaim a hátamnál végigröhögték az egészet.
-Macy most már elég!Gyere inkább menjünk le enni!-szólalt meg ismét a másik lány,miközben a  lépcső felé húzta.
-Nem vagyok éhes.-kapta ki karját Macy barátnõje szorításából,majd mérgesen megfordult,és elment.Utána mind néma csöndben álltunk, egy darabig ugyanis én nem sokkal később megtörtem ezt a kínos csendet.
-Elnézést.-eredeti mi?Hát tőlem csak ennyi telt.Gyors léptekkel bementem a szobámba,és levetõttem az ágyra.Ami igen kényelmes volt...Még gyönyörködni is elfelejtettem,mert tényleg nagyon szép volt a szoba.De most nem ez foglalkoztatott.Hanem az,hogy hogy megtudtak engem alázni.Engem!Na jó ne beszéljek úgy,mintha én lennék az angol királyné,de akkor is engem nagyon nehéz zavarba hozni.Erre tessék!A semmiből megjelenik egy lány és földbe tipor. 

              .:: Macy szemszöge ::.

Másnap már kilenckor fel kellett,hogy keljünk,mert aznap kellett elmagyarázza nekünk a dolgunkat Frank bácsi,hogy még aznap munkába tudjunk állni.Hát nem volt nehéz dolgunk.Csupán a recepciós asztal mögött állni,és a vendégek kedvire tenni,és ami a legfontosabb szabály, ''mindig mosolyogni''!Igen,azt hiszem ez lett a 11.parancsolatunk.
-Unatkozom.-nyafogott Jess.
-Én is.-utánoztam.
-Jaj nyugi már biztos jön,majd valaki!-öntötte a lelket belénk Jade.-Na de én most megyek,mert lejárt a négy órám.-mondta gondolom köszönés képpen. 
Nekünk még nem járt le,mivel mi négy órával később kezdtünk.Na de ez bonyolult...
-Nem vagy éhes?-szólalt meg Jess ezzel megtörve a már fél órája tartó csendet.
-De.-feleltem egyszerűen.
-Akkor rendelek valamit.-ment ki,gondolom a konyhára.
Persze pont ekkor kellett jöjjenek vendégek.Hát,hogyne...Egyedül álltam ott,és vártam,hogy végre megszólaljanak.De nem tették,így én léptem,mivel még sem állhatunk ott egész nap.
-Segíthetek?-kérdeztem kedvesen,és ami a legfontosabb mosolyogva.
Úgy néztek rám,mintha a Holdról jöttem volna le egy szál bikiniben.Nem értettem...Majd egy perc múlva megszólalt az egyik valami kukutyin nyelven.Na igen én is jókat kaptam ki.Egy fél óráig bogoztuk,tisztáztuk a dolgokot mire végre valahára elmentek.Jess persze még mindig sehol sem volt.
-Köszönöm Istenem!-mondtam mikor eltüntek a vendégek.
-Mit?Hogy újra látsz?Oh semmiség!-jött felém egy fiú gúnyos vigyorral.De nem ám akármilyen fiú.Pont az amelyikkel tegnap közelebbrõl is megismerkedhettem.

1.Fejezet-Szállodai baleset

-Macy!!-hallottam fél álomban a reggeli ébresztőmet.Nem.Nem a digitális órámról beszélek az egy kicsit furcsa lett volna.Kicsit...Hanem lentről,a már kora reggel kapkodó,idegeskedő szüleimről.
Csukott szemmel még fordultam egyet az ágyamban aminek következtében le is estem onnan.Hát nem kellemes ébredés,de az a tény,hogy ma van az utolsó nap a suliban mindent kárpótol. Hamarjában magamra kaptam a szekrényből azt ami legelőször a kezem közé akadt,vagyis egy lenge lila pólót,és egy farmer csőnadrágot,majd hajamat kiengedve hagyva késznek nyilvánítottam magam.Nagy léptekkel csörtettem le a konyhába,ahol már várt a friss,meleg reggelim.Anyáék ilyenkor már munkában szoktak lenni,ami furcsa pedig,hogy most nem.Talán szabadnapot vettek ki.De miért?Mindketten érdeklődve figyelték minden egyes falatomat amiből biztosra tudtam,hogy akarnak valamit csak nem tudják hol kezdjék.Ezt a túl nagy csendet,mint mindig most is én törtem meg.
-Szeretnétek valamit?-kérdeztem felvont szemöldökkel,miközben még egy falatot kanalaztam a reggel szükséges táplálékomból.
-Igazából igen.-vállalta fel az első szót anya.-Már sok ideje mondtuk,hogy dolgoznod kéne,hogy megszokd,hogy tartsd el magad önállóan,míg egyetemre nem mész.
-Igen?-szemléltem tovább őket kérdőn.
-Nos.Most akadt egy nagy lehetőség.-folyatta izgatottan apu.-A Londonban élõ nagybácsidnak van egy szállodája...
-Hát persze.A híres Mayfair Hotel.-mondtam gúnyosan.
-Igen.Amiben dolgozhatsz két barátnőddel egész nyáron.Ott kaptok szállást,és még egy csomó szabadidőtök is marad ugyanis csak négy órát kell talpon legyetek.
-És ez milyen munka is?
-Recepciós. 
-Oké.-mosolyodtam el magamban.-Ez nem is olyan rossz.De úgy-e jöhet David is?
-Neki edzései lesznek nem emlékszel?-mondta unottan anyu.Hát igen azt hiszem már kivülről fujják David nyári programját ugyanis már vagy ezerszer elmeséltem nekik.Igaz nem érdekelte őket egy kicsit sem,de mit számít.Legalább most már egy kontinensen leszünk egész nyáron. Igen,azt elfelejtettem említeni,hogy David Madriban tölti egész nyarát ugyanis focizik,és ott edzi magát,míg én eredetileg itthon,New Jersey-be.Eredetileg,mert most kiderült,hogy nem!Aminek egyben örülök is meg nem is.Örülök,mert így nem unom el a nyarat,és mert így minden percet a barátnõimmel tölthetek,és ha még ez sem lenne elég,mert pénzt is kereshetünk!De annak nem örülök tulságosan,hogy távol leszek szüleimtõl,és ebben a pár hónapban nem üzhetem kedvenc elfoglaltságomat,a táncot.Már kicsikorom óta rendszeresen,versenyszerüen táncolok,és elmondhatom,hogy a rabja lettem.Rengeteg versenyem vettem részt ahol általában jó eredményeket értem el.Na de ne álltassam itt magam.Azért én sem vagyok tökéletes,nekem is vannak hibáim úgyanúgy,mint más embernek,na de kimondta,hogy nem?
-Macy?Hahóó!Köztünk vagy?-legyezett mosolyogva kezével elõttem David.Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam.Vagy nagyon.
-Ja, igen.Persze.-mosolyogtam rá,majd nyomtam egy puszit a szájára üdvözlés képpen.
-Valami baj van?
-Nem.Dehogy.Sõt.Nem hiszed mi történt.-kezdtem bele a nagy mesélésbe miközben már a suli kapuján ballagtunk befelé.
-Jaj ne is mond.Álmodban elraboltak a bohócok,és bezártak egy jégkuckóba egyes-egyedül.-játszotta el az ijedõs kisgyereket.
-Nem.Bár lehet,hogy van benne valami.Nem egy jégkuckóba,hanem egy üres sikátórba zártak be.-nevettem el magam,majd õ is,de hogy ne húzzam az idõt,mivel mindjárt csengettek elkezdtem mesélni a nagy hírt.-Szóval így van munkám,lesz pénzem,és még egy kontinensen is leszünk.-fejeztem be mesémet egy nagy vigyorral az arcomon.
-Ez klassz.Majd meglátogatlak.
-Tényleg?-néztem rá reménykedve.
-Persze.Szakítok rád idõt!-mondta mosolyogva,majd nyomott egy csókot a számra,és elment,órára.
Nem sokkal késõbb Jess és Jade is megjelent így nekik is elújságoltam a nyári programot.
-Hát ez szuper!!Mindig is elakartam jutni Londonba!!-örvendezett Jade.
-Ez hihetetlen!!Tudtátok,hogy ott lakik a One Direction?-ujjongott Jess.Elõjött belõle az õrült tinilány.
-Nem mondod.Most komolyan?Jaj ezt eddig miért nem mondtad?Várj csak.De azt hiszem mégis említetted párszor,úgy kilencvenkilencszer...-feleltem gúnyosan.
-Jól van na.De úgyis meg fogom keresni õket.Ha addig élek is!
-Oké.Majd bemutathatsz nekik,ha eljegyeztek.-mondtam ugyancsak gúnyolódva,majd elköszöntem tõlük,és siettem órára.

Az utolsó óráról is kicsengettek.Mindenki eszeveszettül kezdett el ugrálni,meg dobálózni össze-vissza.Pont,mint a High School Musical-ben.
-El sem hiszem,hogy vége a sulinak!-sóhajtott fel Jess.-Azt hittem már nem élem meg.
-Van benne valami.-értett egyet vele Jade.
-Akkor.Mikor is indulunk?-fordultak felém.
-Azt hiszem vasárnap.-feleltem vállvonogatva.
-Akkor még csak két napunk van összepakolni?-dermedt meg Jade.-Te jó ég!Na jól van akkor még beszélünk.Sziasztok!-kiabálta,majd eltünt.Porrá lett.Felszívodott.Vagyis hazament,hogy kirámolja a szekrényét.Ne értsétek félre nem plázacica vagy mi.Csak nem szeret semmit sem otthon hagyni ha elutazik ugyanis fél,hogy valamire szüksége lesz amit nem vitt el vagy nem lesz elég ruhája ha kirabolják...Tudom.Furcsa,de mi így szeretjük.
-Szia Macy.-ölelt meg hátulról Dave.-Hát nem csodás végzösõk lettünk!-kapott fel,úgy pörgetett meg a levegõben.
-Dave!!-visítottam kacagva,míg le nem tett.-De az.Meg kéne ünnepeljük.-adtam az ötletet.
-Remek ötlet.Lesz valamelyik srácnál ma este egy házibuli...-kezdte David.
-Én inkább úgy gondoltam,hogy visszafogottabban,négyesben elmehetnénk valahová.-szólaltam meg.
-Nekem jó.-egyeztek bele.
-Oké akkor este nálam.-köszöntem el tõlük,majd hazafelé vettem az irányt.
                                         
                                                        ***
Vasárnap mind készen álltunk az utazásra,és a repülõ útra amit én már izgatottan vártam ugyanis még sosem ültem rajta.Egyszerre féltem is meg nem is,de már vártam.
-Akkor...sziasztok.-bucsúztam el szüleimtõl akiket a tervek szerint több hónapig nem láthatok majd.
-Szia,Macy.Vigyázzatok magatokra.-ölelt meg anya jó szorosan.Talán egy kicsit túl szorosan is.
Nem sokára már a gépen ültünk,és vártuk,hogy felszálljon már.Nem kellett sokat várni ugyanis nem sokkal késõbb egy nõ a hangosbemondón kérte,hogy kapcsoljuk be öveinket.Felszállunk.
Az út gyorsan telt.Mindenki lefoglalta magát valamivel.Jess zenéthallgatott,Jade a telefonjával bütykölt valamit én pedig egy kiskölyököt próbáltam felvilágosítani,hogy ez nem egy játszotér,nem lehet csak úgy rugódni valaki székét.Ez esetben az enyémet!Pár óra múlva mind fellélegezve léptünk le a szilárd talajra,London földjére.Frank nagybácsim már várt minket az egyik kijáratnál úgyhogy nem kellet elidõznünk sokat a reptéren a keresésével a rengeteg ember között.
-Frank bácsi!!Ezer éve nem láttalak!-öleltem meg rég látott rokonomat.
-Én sem tökmag.-borzolta meg a hajamat,mint a gyerekeknek.
-Már nem vagyok kicsi!
-Nekem mindig az maradsz.-ölelt meg.
-Az jó.-mosolyodtam el.-Jah igen.Hadd mutassam be Jesst és Jadet a barátnõimet.
-A legjobb barátnõit.-javított ki Jess,majd kezett rázott Frank bácsival.
-Örvendeg.-üdvözölte õket is kedvesen.-Akkor indulhatunk?A taxi már vár odakint.
-Persze menjünk.
Nem mentünk sokat talán úgy durván tíz percet amikor egy hatalmas és gyönyörű szállodához értünk.Még sosem jártam itt.Nem csoda hisz még Londonban sem,de most nem ez a lényeg.Tényleg óriási volt.Na és belülrõl...Egy hatalmas elõtér fogadott sok fotellal,és egy recepciós asztallal.Azt hiszem mi azzal fogunk közelebbrõl megismerkedni.
-Menjetek csak,majd Lauren megmutatja a szobátokat.-adta a kezembe a kulcsunkat miközben a portás,ezek szerint a Lauren névre hallgató portás már ott állt mellettünk,hogy elvegye a böröndjeinket.Hát nem mondom elég sok van úgyhogy szerintem kétszer is kell majd térjen.
-Jézus Krisztus Szent Szűz Anyám názáreti Jó Isten!Ez hatalmas!!-reagálta le Jess a szobánk tökéletességét.Gyönyörű volt ami nem csoda hisz luxus lakosztály,de akkor is.Külön egy hatalmas  konyha,fürdő,egy csodálatos nappali,és mindegyikünknek külön (!) hálószoba!
-Ez gyönyörű!-lelkesedett Jade is.
-Igen az.-értettem egyet vele miközben tátott szájjal mértem fel minden egyes négyzetcentimétert.Mind tökéletes volt.
Még javában ájuldoztunk és nem hittünk a szemünknek amikor valaki kopogott az ajtó,én mentem kinyítni ugyanis én álltam a legközelebb hozza.Frank bácsi állt ott,és elégedetten nézte ahogyan Jess és Jade úgy-e olvadoztak a látványtól.
-Akkor megkérdezem bár felesleges ahogy látom.-nevette el magát.-Megfelel önöknek a lakosztály?
-Hát...-dörzsöltem kezemmel az államot persze csak színjátszásból.-...elmegy.Köszönjük.
-Akkor jó.Ja és ha lehet most egy darabig ne nagyon látogassatok le a földszintre ugyanis egy igen fontos vendégeink szállnak meg itt.Majd holnap megmutatom,hogy mit kell csinálni a recepción.Addig pakoljatok be rendben?
-Rendben.Ne félj nem hozunk szégyenbe.Vagyis megpróbálunk nem hozni szégyenbe.-javítottam ki magam.
-Milyen vendégek?-jött oda hozzám Jade miután Frank bácsi elhagyta a szobánkat.
-Nem tudom.Nem mondta.-ráztam vállat. 
-Jó de én éhes vagyok.Akkor is leakarok menni!-nyavajgott Jess.
-Nem kell,majd rendelünk a recepcióról.-feleltem,és már tárcsásztam is,de sikertelenül.Senki sem vette fel.Még az ötödik csörgésre sem.Nem volt mit tenni le kellett osonjunk a földszintre.Én mentem elõl (ki más...) ,és épp a lifthez léptem volna,hogy felhívjam amikor az kinyilt, és egy õrült,nagy sebességgel lépett ki rajta így engem is elütve.A földön kötöttem ki.Ahogyan õ is.Mérgesen kászálódtam fel,és még mérgesebben förmedtem rá.
-Nem látsz a szemedtõl?Pedig úgy látom meg van mindkettõ!-néztem most már ténylegesen fel,egyenesen a szemibe.Hiba volt.Két gyönyörű,kék szempárral találtam magam szembe.

Bevezetés

Macy Anderson,19 éves


Nos ez lennék én. Macynek hívnak,19 éves vagyok,és imádom a zenét vagy a vele kapcsolatos dolgokat. Ezenkívül nagyon szeretek a barátaimmal lenni,hülyéskedni, és élvezni a életet.Kalandozni. A másik nem kihagyandó szenvedélyem az rajz. Mindig van nálam egy jegyzet vagy rajztömb, így amikor csak tehetem firkálgatok valamit. Nagyrészt ezzel tudom levezetni a napi feszültségemet vagy az életemben történő nehézségeket. New Yorkban, egy eldugott kis utcácskában születtem, és éltem egészen 7 éves koromig az életem amikor is apu egy új álláslehetõséget kapott New Jersey-be így odaköltöztünk,ott kezdtem iskolába járni, és ami nem kihagyandó a listán, így találkoztam a legjobb barátnőimmel.


Jessica Milano,19 éves



Jess a legjobb barátnõm.Ezenkívül a szomszédom is így könnyen találkozhatunk akár melyik percben.Vagy ha baj van.Mindig mindent megbeszélünk egymással,és minden szabadidőnket együtt töltjük.Róla annyit,hogy őrült rajongója annak a One Direction bandának.Nos.Mit ne mondjak.Nem örülök ennek túlságosan,de eltürõm.Amíg nem beszél róluk egy folytában eltűröm.Ezenkívül nagyon szerethető lány.Mindig feltud vidítani ha szomorú vagyok vagy ha rossz kedvem van.






Jade West,17 éves


Jadet a suliban ismertem meg.Nagyon kedves,szép és megbízható.Igaz sokszor keveredik bajba,de mindig kibújik a büntetés alól,mert talpraesett.Ami szerintem elég fontos az életben.Együtt csinálunk minden őrültséget,és együtt is mászunk ki belőle.Összetartunk.Fontos nekem,mivel úgy tekintek rá,mintha a húgom lenne. 








Daisy Ellwood,18 éves


Daisy is elbüvölõ.Őt viszont nem ismerem olyan rég óta. Temperamentumos, dinamikus, értelmes, szellemes. Cselekedetei mindig nagyon határozottak, és ösztönösek. Mindig törekszik célja elérésére, olykor azonban hiányzik belőle a kitartás.Na de elég ennyi,a történetét megismeritek a továbbiakban.



Emily Cambey,19 éves


Emilyt még kicsikoromban ismertem meg.Nagyon jól elvagyunk,jókat tudunk beszélgetni,mert talán furán hangzik,de majdnem egyre forog az agyunk.Nagyon szerethetõ,mert bátran vállalja kockázatot, kedveli a kihívásokat,és sosem agya fel amit elhatározott. 






Dave Morice,18 éves



Dave a barátom.Hihetetlenül cuki,és vicces.Már majdnem egy éve járunk,és elmondhatom,hogy végre,életemben elöszõr szeretek valakit.Igaz nem vagyok benne biztos,hogy szerelmes is vagyok,de ki tudja még sosem voltam így nem tudhatom.




One Direction

Szerintem õket senkinek sem kell bemutatnom.☺ A képen:Niall,Louis,Zayn,Harry és Liam (balról jobbra).